Gárdonyi Máté: A papi élet reformja a Trienti Zsinat korában (2001) - Studia Theologica Budapestinensia 27. (2001)

1. A papi élet reformja, mint az Egyház megújulásának alapja - 1.2. A klérus későközépkori válsága

papszentelés nem jelentett mást, mint meghatározott javadalom átvételére jogosító aktust, ez pedig súlyos következményekkel járt, többek között a protestáns-katolikus hitviták korában az ordináció szentségi jellegét illetően.

1.2.2. A klérus későközépkori válságának jedini interpretációja

Hubert Jedin számtalan tanulmányt szentelt a Trienti Zsinat papnevelésre vonatkozó reformjának. írásaiban — összefoglaló jelleggel — elemezte a klérus későközépkori válságának okait, hiszen ez a háttérmunka nélkülözhetetlen a reformáció és katolikus reform korának megértéséhez. Az alábbiakban a német egyháztörténész különböző helyeken megjelent, témánkba vágó gondolatmenetei nyomán kíséreljük meg a krízis átfogó értékelését. Jedin szerint az egyházi struktúra, a klérus műveltsége, a papi identitásra vonatkozó nézetek illetve a papképzés helyzete azok a tényezők, amelyek együttesen meghatározták az Egyház későközépkori állapotát és előkészítették a XVI. századi változásokat.24

Az az egyházi struktúra, amely a későközépkorban mély válságba került, lényegében Nagy Konstantin korában alakult ki. A IV. század elejére már megtörtént a klérus világos elválasztása a néptől. A konstantini törvénykezés fontos eleme, hogy a klerikusi állapothoz meghatározott privilégiumok társultak, ezzel pedig az elkülönülés jogi keretet nyert. A VI. századtól aztán már nem az ordinációhoz, hanem a tonzúra felvételéhez kötötték a klerikusi jogokat és kötelességeket, így háttérbe szorult a szentelés rendkívüli értéke az Egyház életében. A tonzúra eredetileg mély spirituális tartalommal rendelkezett: az egész személyiség átadását jelentette Istennek. Ez a dimenzió azonban idővel elsikkadt, s a tonzúra nem jelentett mást, mint belépést a javadalmi rendszerbe, a klerikusi állapottal járó privilégiumok igényével. A papszentelés ebben a szisztémában nem más, mint a be24 Hubert Jedinnek a témát elemző és itt áttekintett tanulmányai: JEDIN, H., L'importanza dei decreto tridentino sui seminari nella vita della chiesa. in Seminarium 15(1963) 396-412. Uő., Domschule und Kolleg. Zum Ursprung der Idee des Trienter Priesterseminars, in Kirche des Glaubens — Kirche der Geschichte. Freiburg, 1966. II. 348-359., UŐ., Das Leitbild des Priesters nach dem Tridentinum und dem Vaticanum II. in Theologie und Glaube 60(1970) 102-124., Uő., iHa creato el concilio de Trento la imagen-modelo del sacerdote? in Sacerdocio y Celibato. (dir. J. Coppens.) Madrid, 1972. 87-103. (or. Sacerdoce et célibat, dir. par J. Coppens. Paris, 1970).

21