Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
Előszó
Előszó Erdély mindig a magyar történelmi érdeklődés homlokterében állt, kialakulásának pillanatától egészen hanyatlásáig. Igaz, hogy minden korszakának megvan a maga sajátsága, de történelmében talán legmozgalmasabb, legérdekesebb az az időszak, amely a török akaratából létrejött, de az általa rákényszerített kereteket hamar szétfeszítő fejedelemség első négy évtizedét foglalja magában. Erdély külön élete annak a Fráter Györgynek a kormányzása alatt kezdődött, aki éppen ezt a különállást igyekezett felszámolni. Zseniális szervező tehetségével lerakta a fejedelemség alapjait. Azon a nevezetes 1542-es tordai országgyűlésen történt ez, amely János király fia gyámjának a helytartósággal a teljhatalmat is a kezébe adta. A 22 tagú Tanács, amelyet a három nemzet hét-hét taggal képviselt (egy képviselője volt a gyulafehérvári káptalannak is) éppen úgy meghajlott a barát előtt, mint később fejedelmei akarata előtt. A közös haza, az egy országhoz tartozás tudata azonban mindig éber volt a Fráterben - aki kétszer is átadta Ferdinándnak Erdélyt - épp úgy, mint a mindenkori fejedelmekben. A török azonban, aki gyanakodva figyelt a Fíabsburg birodalom minden kelet felé történő terjeszkedő mozdulatára, mindig meghiúsította az egyesülést. Még János Zsigmond is alkudozásba kezdett. A speyeri szerződésben - különböző feltételekkel - ő is a két országrész egyesítése mellett tette le a garast. Uralkodása viszont nem emiatt lett nevezetes, de nem is amiatt, hogy a történelem egyetlen antitrinitárius koronás főjeként uralkodott, hanem azért, mert ő az annyit vitatott erdélyi tolerancia megteremtője, akit - mint korában a legtöbb embert - a teológiai viták mindennél jobban érdekeltek. Olyan fia volt századának, aki a vallás- szabadságot - korát messze megelőzve - az ember elvitathatatlan, szabad, veleszületett jogának tartotta. Uralkodása idején - és ez a tagadhatatlan tény - az országgyűléseken heveiteknek nyilvánított vallások hívei zavartalanul gyakorolhatták hitüket. A dolgozat ezekről csak említést kíván tenni. Célja, hogy a Báthoryak (István, Kristóf és Zsigmond) valláspolitikáját bemutassa. Harminc év vallástörténete következik tehát, de még ez sem a teljesség igényével. 7
