Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
1. Az új állam neve: Erdély
pontjai ellenére tették, amelyek Erdélyt - János Zsigmond halála esetén - II. Miksa császárnak ígérték. Ezt ő is tudta. Ezért nem akarta még jobban magára haragítani a császárt: titokban hűséget esküdött neki - elismerve ezzel országának Magyarországhoz való tartozását -, és a hangzatos „fejedelem" helyett csak a „vajda" címet használta. Ugyanúgy világos volt számára az is, hogy a törökbarát-politika Erdély számára életfontosságú, hiszen eddig minden Bécs támogatására számító „kiugrási kísérlet" kudarcot vallott, a Habsburgok pedig ekkor sem voltak képesek arra, hogy Erdélyt a töröktől megvédjék. Húsz évvel korábban Fráter György ezt írta Ferdinándnak: „A törökhöz nem fűz és nem is fog fűzni semmiféle szál; csak tettetett barátsággal tárgyalok vele, hogy ezt az ellenségtől körülvett országot sértetlenül megőrizhessem, amíg Felséged fegyverei (...) ki nem ragadnak bennünket a szolgaságból". Báthory is hasonlóan vélekedett. O is felismerte, hogy Erdély átadásához megfelelő alkalom és hadierő kell. Még 1567-ben, lefogatá- sának évében mondta Miksa egyik főemberének: „(...) a török nem fogja tűrni, hogy (Erdély ura) akárki legyen. Őfelsége jobban jár, ha rajta lesz, hogy e tartományban egy közbenső ember legyen, aki szolgálatot tehet a tekintetben is, hogy az idő múlásával alkalmas pillanatban Erdélyt hozzácsatolhassák Magyarországhoz."5 Az, hogy nem sikerült, nem róható fel neki. Azt folytatta tehát pontosan, amit előbb a barát, Fráter György elkezdett és János Zsigmond is tett: ügyes hintapolitikával kívánta egyensúlyban tartani a Bécshez és Konstantinápolyhoz fűződő kapcsolatokat, hogy az ország függetlenségét mindvégig megőrizhesse. Báthory István „vajda" személye mégsem volt a Habsburgok ínyére. Ha Miksa császár nem is mert ellene nyíltan fegyverhez nyúlni, Békés Gáspár személyében ellenlábast állított, sőt titokban - bár tagadta - a magyar végvárakban megkezdődött hadtoborzást is támogatta. Kitört az első polgárháború Erdélyért. A kerelőszentpáli csata 1575. július 10-én nemcsak azt döntötte el, hogy Békés vereséget szenvedett, hanem azt is, hogy Erdély megőrizte a Habsburgokkal szembeni függetlenségét. A győztes vajda, aki fegyverrel védte meg országát a magyar királlyal szemben, két évtizedes 5 Veress E., Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése, Kolozsvár 1944, 106-108, nr. 69. 12
