Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)
szentföldi útjukra engedélyt kapjanak, illetve ha ez nem sikerül, akkor magukat a pápának felajánlják. Rómában kedvező fogadtatásban részesültek: III. Pál, akinek szívén feküdt az Egyház reformja, felismerte bennük a nagyszerű lehetőséget, jóváhagyta szentföldi útjukat, apostoli tervüket és megengedte nekik, hogy a világon bárhol prédikálhatnak és gyóntathatnak, akár a helyi püspökök engedélye nélkül is. Velencében a kedvező behajózásra várva kettesével, hármasával a közeli egyetemi városokba mentek, hogy több fiatalt megnyerjenek maguknak. Miután a szentföldi út nem sikerült, visszatérve Rómába, a pápa kérésére ott is ugyanazt tették. Amikor pedig a szent engedelmesség nevében III. Pál Broet és Rodriguest Szienába, Fabert és Lainezt Pármába és Piacenzába, Bobadillát pedig Nápolyba küldte, a társak előtt körvonalazódott szervezetük küldetése: lelkigyakorlatok tartása, prédikáció, lelki beszélgetések folytatása, gyóntatás, hitoktatás, betegek és haldoklók látogatása, szegények segítése, rabok és halálraítéltek vigasztalása, utcanők megtérítése, viszálykodó pártok kibékítése stb.260 Ezek az ún. ministeria assueta-k, vagyis a szokott apostoli szolgálatok lesznek majd azok, amelyeknek nem megszokott végzésével a rend hírnevet szerez magának. Szent Ignác fiai ezentúl a világon mindenütt mindenekelőtt a katolikus hitélet ilyen eszközökkel való felélesztését és az erkölcsök javítását tekintették elsőrangú feladatuknak. Minden mást ennek vetettek alá. Tanítottak ugyan, tudományos munkásságot is fejtettek ki, de a lelkipásztorkodást mindennél élőbb- valónak tekintették. Magyarországon és Erdélyben bár idejük nagy részét az iskola kötötte le, évente többször tartottak lelkigyakorlatos napokat, amelyeken egyszerre tíz faluban is tartottak prédikációkat. Ennek megfelelően alakították ki lelkipásztori „taktikájukat" Magyarországon és Erdélyben. Fő bázisukká azokat a residenciakat építették ki, amelyekben a korabeli levelek után ítélve legalább 20 tagra volt szükség. Ezekben a központokban folyt az igazi és egész éven át tartó lelkipásztori munka. Itt szünet nélkül hirdették az igét, oktatták katekizmusra a gyerekeket éppúgy, mint a felnőtteket, és itt folyamatosan történt a szentségek kiszolgáltatása. A magyar területeken összesen hat ilyen működő rezidenciából (Vágsellye, Znióváralja, Kassa, Zágráb) kettő jutott Erdélyre: Gyulafehérvár, ahol a jezsuiták 1580 és 260 Ravier, A., Loyolai szent Ignác megalapítja Jézus Társaságát, Kecskemét 1994,17-112. 83
