Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)

1588 között tevékenykedtek, és Nagyvárad, ahol 1581 és 1588 között, illetve második visszatelepedésük után 1590 és 1606 között működtek.261

Erdélyben nagyon zilált állapotokat találtak, a katolikusok helyzete siralmas volt. Első beszámolóikból még ez tükröződik vissza. A katolikusnak megmaradt nép is tudatlan és ingadozó.262 Rengeteg volt a tennivaló. Gyakran hasonlították az országot Indiához. Előnyükre szolgált az a sok privilégium, amellyel a pápa a rendjüket ellátta, hátráltatta viszont őket a magyar nyelvű prédikátorok hiánya. Wujek írta 1580. június 28-án: „Ha itt valami jót lehet tenni Isten dicsőségére, azt csakis a magyarok vihetik végbe, mert ez a nép nagyon irtózik a többi nemzetiségtől, különösen a németektől és lengyelektől".263 Egy évvel azelőtt G.A. Caligari nuncius hasonló szellemben írt Ptolomeo Gallio bíboros-államtitkárnak.264

Azért, hogy a novíciusaikat bevonják a lelkipásztori munkába, meg nem utolsósorban azért, hogy a felgyülemlett tennivalót győzzék és megosszák, kollégiumaikból az érettebb növendékeket időnként magukkal vitték, és mindegyikükre pár falut bíztak, hogy azokban magyarázzák az embereknek a katekizmust és rendezzenek vallási kérdésekről vitákat. így tettek például Kolozsváron is. A nagyobbakat átküldték Nagyváradra és környékére. Az eredmény annyira feltűnő volt, és a kezdeményezés olyan sikernek örvendett, hogy ügyüket maguk a szomszédos török kerületek kormányzói, az egri és budai basák is támogatták.

Ugyancsak a hitélet fellendítését szolgálták az ún. missziós állomások is. Ezekből a kisebb méretű központokból több létezett. Élettartamuk attól függött, hogy hol milyen nagy szükség volt rájuk, illetve meddig bírták fenntartani a jezsuiták. Voltak olyanok, amelyek évekig működtek. Másokra csak hetekig vagy napokig futotta az erőből, vagy egyszerűen nem kellett az atyáknak tovább maradniuk.

1579-ben Gyulafehérváron és környékén prédikáltak a jezsuiták.

261 Velics, L., Vázlatok, 125-126.

262 Thomány levele 1580. május 22-én az osztrák provincia testvéreinek. MAH, II, 118-122, dók. 57.

263 MAH, II, 68-71, dók. 37.

264 1579. november 17-én a nuncius arra kérte a bíboros-államtitkárt, hogy ösztönözze a jezsuita generálist minden magyar „fiának" Erdélybe küldésére. MAH, I, 980-981, dók. 363.

84