Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
2. A Báthoryak valláspolitikája
Közben Dávid tanításának főbb tételeit a vajda átadta Leleszinek, hogy az a Szentírásból megcáfolja. A páter óvta Báthoryt a nyílt vitától. A fejedelem is jobbnak látta csak az újítás tényére szorítkozni, ezért rendelkezésében úgy határozott, hogy mind a világiak, mind a lelkészek jelen lehetnek, de beszélni csak Dávidnak, illetve az őt kérdező Biandratának szabad. A forgatókönyvben az állott még, hogy Dávid, ha tagadja az újítás megtörténtét, akkor azt neki saját írásaiból és tanúk által bizonyítani kell; viszont ha beismeri, akkor Biandratának a feladata meggyőzni őt tanításának tarthatatlanságáról. Június 1-jén reggel 7 órakor megkezdődött a kihallgatás. Dávid ekkor már nemcsak öreg, hanem olyan beteg volt, hogy hordszéken hozták barátai és tanítványai. Amikor Biandrata felolvasta a vádat, hogy eretnekséget tanít, név szerint: Krisztus nem-imádását hirdeti, egy nap haladékot kért, hogy válaszolhasson. Báthory Kristóf megadta neki. Másnap volt a védekezése. Bár, mint mindig, most is sziporkázhatott, véleményével egyedül maradt. Elítélte őt Biandrata, a kálvinisták, a luteránusok, a vajda, Páter Leleszi és a katolikusok. Kevesen maradtak csak mellette, akik még egy nap haladékot kértek. A vajda ezt is megadta nekik. A következő napon viszont Dávid már végleg magára maradt. Tömlöcre ítélték, ahol 1579. november 15-én halt meg. Az akkori közvélemény Dávid Ferenc elítélését törvényesnek tartotta, és kevésbé Báthory vajdának, mint inkább Biandrata doktornak tulajdonították, a korabeli levelek szerint. 1579. szeptember 26-án írt az erdélyi vajdának P. Laurentio Maggio, a bécsi jezsuita kollégium rektora. Levelében, bár említést tett a vajda ügybuzgóságáról, inkább Biandrata örvendetes pálfordulásán csodálkozott, aki Dávid Ferenccel szembeszállt.224 Báthory Kristóf a katolicizmus megújulását és a jezsuiták letelepedését maga is éppúgy óhajtotta és szorgalmazta, mint István király. 1579. július 20-án levelet intézett Everardo Mercurian jezsuita generálishoz225, amelyben azt írta, hogy „ő sem kíván egyebet, hogy úgy itthon (a fejedelemségben), mint azon kívül minden embert Isten nagyobb dicsőítésére megnyerjen", és arra kérte fel a rendfőnököt, 224 MAH, 1,969-970, dók. 356. 225 1573. júniusában lett megválasztva. 74
