Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
2. A Báthoryak valláspolitikája
azonosságát és egyenlőségét, valamint visszautasította Krisztus és a Szentlélek imádását.220 Kristóf vajda csak akkor lépett, amikor az erdélyi unitáriusok körében a széthúzás már veszélyes méreteket öltött, és Dávidot az unitáriusok konzervatív szárnyának vezetését kézbe vevő Biandrata nála bevádolta. Jellemző toleráns gondolkodására - és persze a sajátságos erdélyi helyzetre -, hogy Dávidot nem azonnal ítélte el és nem is hallgattatta el kényszerrel. Lengyelországból hívatta el a másik nagy anti- trinitáriust, Fausto Sozzinit, hogy az győzze meg szélsőséges tanainak ésszerűtlenségéről. Sozzini 1578 őszétől 1579 áprilisáig lakott Dávid kolozsvári házában és vitatkozott vele, de sikertelenül. Dávid tételeiben221 Sozzini a judaizmus tévtanítását látta kikörvonalazódni, ezért a lengyel unitáriusokat is szembeállította „a vén eretnekkel", akit többé nem lehetett megállítani. Az 1579. május 28-án tartott tordai zsinatukon nyíltan a nonadorantismus mellett tett hitet és kijelentette, hogy csak egyedül Istennek jár ki a cultus és az adoratio. Tehát nyíltan szembehelyezkedett az országgyűlések korábbi határozataival. Miután Sozzini dolgavégezetlenül távozott, Báthory előbb a Tordán tartott országgyűlésen szólította fel a rendeket222 Dávid „istenkáromló" tanainak elítélésére, amire a szászok is felkérték. Dávid nem volt jelen, de 8-10-en a pártjára keltek. Nem a tanítását védték, hanem azt szerették volna a fejedelemnél elérni, hogy magát a vádak alól tisztázhassa. A fejedelem engedett. 1579. június 1-jére Gyulafehérvárra hívta a rendeket, hogy a kihallgatást jelenlétükben megejtse. Dávid Ferencnek pedig nemcsak a védekezés lehetőségét adta meg, hanem megengedte, hogy 12 prédikátort hozhasson magával.223 220 Pirnat, A., Die Ideologie, 169. 221 „Isten parancsa, hogy egyedül csak őt imádjuk; Krisztus is tanította, hogy az imádás csak egyedül az Atyának jár ki; minden imádság az Atyához és nem Krisztushoz szól..." Vő. Pirnat, A., Die Ideologie, 176. 222 A továbbiakban P. Leleszi Jánosnak rendi generálisához intézett levelét, illetve a perről való beszámolóját követem. Vö. MAH, I, 863-869, dók. 325-326. 223 Érdekes ezzel a gyakorlattal összefüggésben a kolozsvári tanács 1565. december 11-i határozata. A három bevett valláson kívüli új tanok hirdetőinek a Szentírásból kellett igazolniuk a tanítás igazát, a jelenlévő plébános előtt. Ha ez nekik sikerült, akkor sértetlenül távozhattak ellenkező esetben botütésekkel űzték ki őket a városból. Vö. Jakab, E., Kolozsvár története, II, 173-178. 73
