Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

2. A Báthoryak valláspolitikája

Lengyelországban, amikor Báthory trónra került, egészen más volt az ortodoxok helyzete. Erdéllyel ellentétben ők itt gazdasági és politikai hatalmuknál fogva sokkal fontosabb szerepet játszottak az ország életében. II. Zsigmond Ágost (1548-1572) privilégiumokat adott nekik, amelyek értelmében az ortodox nemesek éppen olyan állami tisztségeket tölthettek be, mint a katolikusok. Ez persze azt eredményezte, hogy már ebben az időben megindult a litván és rutén nemesek kato- lizálásának a folyamata.

Báthory ezt sem nem akadályozta, sem nem sürgette. Bár Bo- lognetti nuncius 1584-ben arra próbálta rávenni, hogy - az egyesülést elősegítendő - gyakoroljon nyomást az ortodoxokra, ő semleges magatartását velük szemben (vagy inkább úgy lehetne jobban kifejezni: azok meggyőződése iránti tiszteletét) nem akarta feladni.

Nagyszerű példa erre a naptárreform kérdése. XIII. Gergely 1582. február 13-án kelt bullája a lengyelországi nemkatolikusok között nagy ellenhatást váltott ki, mert Báthory kötelezővé tette az egész ország számára az új naptárt. Amikor azonban látta, hogy ebből az általa csak tisztán csillagászatinak vélt problémából parázs felekezetek közötti vita támad, a király visszakozott. Mivel Lembergben, az ottani érsek csak azért záratta be a város ortodox templomait, mert azok hívei nem voltak hajlandók a „katolikus naptár" szerint ünnepelni a karácsonyt, Báthory 1584. január 21-én rendeletbe adta: senkit sem szabad meggátolni abban, hogy a régi naptár rendje szerint ünnepeljen. Az ortodoxokat pedig nem szabad arra kényszeríteni - így tovább a rendelet -, hogy a pátriárkájuk engedélye nélkül a Gergely-naptárt elfogadják. Jól kivehető Báthory cselekedetének indítéka: még a látszatát is kerülni akarta annak, mintha az ortodoxok belső életébe beleszólna.

Viszont megtette a püspök-kinevezéseknél, bár soha nem gyakorolta ezt a jogát olyan mértékben, mint utóda, III. Zsigmond. Uralkodása ideje alatt kellett betölteni a kievi metropoliát és a luczki püspökséget. Azért is voltak fontosak ezek a helyek, mert területük éppen ez idő tájt képezte vita tárgyát a király és Rettegett Iván (1533- 1584) között. Báthory természetesen olyan jelöltet hagyott jóvá, aki politikáját ezen a határterületen támogatta, de ha erkölcsi szempontból méltatlanra esett a választása, azt elkergette, mint ahogyan ezt tette a luczki püspökkel 1583-ban.160

160 Völker, K., Stefan Báthorys Kirchenpolitik in Polen, 75.

58