Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
2. A Báthoryak valláspolitikája
2.2.3. Báthory István és a román ortodox egyház Báthory trónralépésével (1571. május 25.) Erdélyben az ortodox egyházzal szembeni jános-zsigmondi valláspolitika vonala is észrevehető változásokon ment keresztül. A románsággal szemben tanúsított engedékenység és tolerancia - az új fejedelem személyes meggyőződéséből és az ortodoxiával szembeni tiszteletéből kifolyólag - sokkal nyilvánvalóbbá vált, mint annak előtte. Uralkodásának ideje alatt (1571-1575) az erdélyi román ortodox egyház nemcsak megtűrt maradt, hanem - éppen Báthory jóvoltából - egységes intézménnyé vált. Báthory volt az, aki az erdélyi román ortodox egyház struktúráját megteremtette. Cesare Alzati írja egyik tanulmányában, és igaza van: „Úgy hogy amikor az ortodox Stefan Metes azt írja: 'a katolikus Báthory István fejedelem nem támogatta a kálvinizmust, de eltűrte a mi ortodox egyházunkat'147, valójában nem fejezi ki azt, ami akkor lényegében történt. Valójában Báthory István volt az erdélyi ortodox egyház intézményeinek újra alapítója, sőt az első, aki ezeknek egy szerves és egységes struktúrát adott."148 Nem akarta az ortodoxokat alárendelni a római Egyháznak. Azt, hogy mennyire tisztelte az ortodoxiát, a többek között az alábbi eset bizonyítja. Néhány hónappal korai halála előtt, V. Sixtusnál (1585- 1590) felpanaszolta azon itáliai latin püspökök eljárását, akik - az ochridi ortodox püspök joghatóságába beleavatkozva - az olasz- országi albánokat a maguk joghatósága alá akarták vonni. Pedig a lengyel koronának sem az ochridi érsekséghez, sem - az akkor menekült - Gavril érsekhez, sem pedig a közép-itáliai albánokhoz köze nem volt.149 Már rögtön megválasztása után, 1571. október 5-én, felhatalmazta a Moldvából Erdélybe menekülő krónikaíró Ephtimie szerzetest arra, hogy az a fejedelemség román templomaiban az igaz és tiszta hitet terjessze; a szentségeket kiszolgáltassa; az előírt szertartásokat, a pat- rónusok jóváhagyásával mindenütt szabadon és békében végezhesse; 147 Metes, S., Istoria Bisericii si vietii religioase a Rominilor din Ardeal si Ungaria, Arad 1918, 84. 148 C. Alzati, „Riforma", 129-130. 149 Hurmuzaki, E., Documente privitoare la istoria romanilor, III, 1,93, doc. 28. 55
