Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
2. A Báthoryak valláspolitikája
egyenrangúak; a közöttük fennálló szertartás- és tanbeli különbségek mellékesek. Tanainak olyan nagy volt a visszhangja, hogy az antitrini- táriusok magukat erre a keresztények és mohamedánok közötti közvetítő szerepre predestináltaknak hitték. Sőt, hogy ezt ki is fejezzék, templomaikra a kereszt mellé a félholdat is kitették. Ekkor jött az a bizonyos innovációs rendelkezés, melynek értelmében a fejedelemnek jogában áll megbüntetni azokat, akik a további újítás bűnébe esnek. Érdekes azonban, hogy a fejedelem nem is kért, az országgyűlés pedig nem is adott teljhatalmat neki arra, hogy egyedül állapítsa meg: egy adott esetben fennáll-e az újítás ténye. A fejedelemnek, ha gyanúja támadt, minden esetben meg kellett beszélnie az ügyet Dávid Ferenccel és szuperintendensével, Alesius Dénessel. Ha mindezek után úgy találtatott, hogy egy személy, vagy egy közösség az újítás bűnébe esett, joga volt neki a vétőt, vagy a vétőket kiközösíteni és megbüntetni.119 Báthory István, az unitáriusokkal szembeni minden ellenszerve dacára nem függesztette fel a felekezetűk „bevett vallási" státusát. Törvényének szemmel láthatóan az volt a célja, hogy az addig bevett vallásokat és kialakult felekezetek közötti helyzetet változatlanul továbbra is megtartsa. De ahhoz ragaszkodott, hogy mindennek úgy kell maradnia, ahogyan addig volt. Ezt fogjuk majd látni a luteránus szászokkal kapcsolatban is. Az 1571-ig követett valláspolitika lett az a mérce, amelyet - kisebb változtatásokkal ugyan, de - Báthory is követni akart. Szolid, biztos, törvényes keretek közé akarta terelni a további újításokat. Hogy miért éppen az unitáriusokkal bánt a legkeményebben? Kifelé, a felszínen csak drákói intézkedései látszanak. Ha azonban mélyebben megvizsgáljuk velük szembeni elutasító magatartását, akkor azt vehetjük észre, hogy az elutasítás több okból eredt. Első ok a józan, politikai éleslátás volt. Átlátta, hogy politikai ellenfeleinek vallása, a reformáció legradikálisabb szárnya állandó veszély- forrás az ország biztonsága szempontjából. Tanaik merészsége, a dogmák teljes elvetése bizonytalan, bármikor szélsőséges tanok további melegágyává válhat, amelyek még jobban szétszabdalhatják a kis ország vallási arculatát, felboríthatják az addigi bevett vallások között 119 EOE, II, 528; ismételve: EOE, II, 540 sk. és EOE, II, 575. 46
