Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

2. A Báthoryak valláspolitikája

„innovációs-láznak" gátat vetni igyekezett. Egy, Csáky Mihály (+1572) kancellár által 1571. február 15-én megszövegezett innovációs tilalmat az országgyűlés már elfogadott,103 Báthory István másfél év múlva, 1572. szeptember 17-én ugyanitt folytatta.104 Bár e tiltó rendelet elsősorban azt a sok katolikus-ellenes könyvet vette célba, melyek az utóbbi időben névtelenül és nyomdai helyként különböző erdélyi városokat feltüntetve jelentek meg, vele az unitáriusok radikális szárnyát szerette volna - a teológiában is jártas - Báthory megfékezni, ami valóban veszélyeztette az ország békéjét és egységét.

Uralkodásának kezdetén megkísérelte - az egység érdekében -, hogy a katolikus és a lutheránus egyházakat egymással kibékítse.105 A szászok azonban elzárkóztak és gyanakodva figyelték a fejedelem jogaikat megnyirbálni, és belügyeikbe beleavatkozni látszó igyekezetét.

Ugyanezt az egységre és egyenlőségre törekvő valláspolitikát folytatta Lengyelországban, miután a lengyel rendek 1575. december 15- én királyukká választották. Uralkodása (1575-1586) a lengyel történelem legfényesebb időszakai közé tartozik. Nemcsak politikai szempontból sikerült külsőleg és belsőleg megerősítenie birodalmát, hanem vallási szempontból is rendet és békességet teremtett úgy, hogy közben itt is - nem sértve meg a többi vallások jogait - a katolikus vallás újjászületését segítette elő.

A lengyel vallási helyzet hasonló volt az erdélyihez. Az országban jelen volt a római katolikus, a luteránus, a kálvinista, az unitárius vallás, sőt nagy számban voltak ortodoxok és cseh testvérek is. 1573. január 28-án a Varsói Konföderációban a különböző valláshoz tartozó lengyel nemesek, hogy az országot a vallásháborúktól megóvják, szövetséget kötöttek egymással, amelynek értelmében egymást hitbeli hovatartozásuk miatt nem bántják; sőt, ha a törvényes hatóság ilyes103 EOE, II, 368.

104 „ (...) deinceps in tota Transsylvania, ac partibus Hungáriáé ditioni nostrae adiectis, typogtaphi nullum omnino scriptum, quantumvis minimum, cuiusvis authoris veteris aut recentioris, sine nostra annuentia et consensu, permissuve, sub poena confiscationis et ablationis bonorum omnium imprimere et impressa circumferre, distrahere et divendere audeat aut possit, (...)." Veress, E., Báthory levelezése, I, 142, nr. 107.

105 Vö. Roth, E., Die Reformation, II, 114; UB, I, 204-205, 207-209. A Báthory által összehívott szebeni zsinat határozatait lásd: UB, II, 129-191.

39