Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
1. Az új állam neve: Erdély
Ami kevésbé sajátságos, de később nagy fontossággal bírt, az az, hogy Erdélyben is létezett egyfajta „nemzeti vallás". Csak itt minden nemzet választott magának egy identitásának megfelelő, azt jobban kidomborító hitet. A szászok luteránusok lettek, a magyarok részben kálvinisták, részben unitáriusok, a székelyek megmaradtak a katolikus vallásban, míg a románok - eltekintve egy meghiúsult kísérlettől - hűségesen ragaszkodtak az ortodoxiához. A reformációnak tagadhatatlanul előnyére vált az a tény, hogy itt egy-egy új vallás bevezetése a fejedelem és az országgyűlés támogatásával ment végbe, sőt azok védelme alatt haladt előre. A vallás kérdésében mindig a rendek döntöttek az évenként egyszer vagy kétszer összehívott országgyűléseken. Az ügy tárgyalása idejére behívták a tanácsosokat, hogy e fontos dologban velük együtt határozzanak, sokszor a fejedelem akarata ellenére. Az 1588-as med- gyesi országgyűlés például csak abban az esetben egyezett bele Báthory Zsigmond nagykorúsításába, ha az kiűzi a jezsuitákat. Viszont a fejedelemnek is megvolt a döntési joga. A határozatokat ugyanis aláírás előtt mindig átvitték a rendek hozzá, és ő nemegyszer javított rajtuk.7 így szentesítette János Zsigmond fejedelem - 15 éves uralkodása alatt - törvényekkel a reformáció valamennyi újabb állomását és az új hitek szabad gyakorlását. A 16. század 60-as éveiben Erdély vallásos arculata változatos képet mutatott. A fejedelemségben volt három reformált felekezet, a katolikus vallás sem halt ki végképp, sőt az ortodox vallás is képviselve volt a 13. század óta egyre nagyobb számban bevándorló románok jóvoltából. A „vallások eme Bábelében"8 azonban soha nem fordult elő vallás- háború, vagy vallásüldözés. A fejedelem és a rendek megtalálták azt az egyedül járható utat, amellyel mindenki nyert: jogi elismerést adtak mindegyik vallásnak. Itt, Erdélyben a rendek és nem a teológusok vallási vitái döntötték el a vallások létjogosultságát, vagy igazát. Jóllehet ez utóbbiak jelentőségét sem szabad alábecsülni a kialakuló tolerancia létrejöttében. A sajátos erdélyi vallási türelem megszületésében a rendek játszot7 Bíró V., Az erdélyi fejedelmek jogköre, 25. 8 J. Lecler, Histoire de la tolérance au siecle de la réforme, Paris 1955,1, 379. 14
