Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
1. Az új állam neve: Erdély
ták a legnagyobb szerepet. Később féltékenyen vigyáztak az elért vallásszabadságra. Olyannyira, hogy a 17. században a fejedelmeknek egyenesen esküt kellett tenniük arra, hogy a rendek szerzett vallási előjogait tiszteletben tartják, és állami hivatalok betöltésénél senkit vallása miatt nem mellőznek.9 Eleinte Erdély sem tudott az „egy terület - egy vallás" gondolatától megszabadulni. Később azonban, kénytelen volt az egyre szaporodó és maguknak elismerést igénylő vallásfelekezetek nyomására „modus vivendi"-t találni. így történhetett az, hogy a 16. század 70-es éveiben, miközben egész Európában vallási háborúk dúltak, a legkisebb reményt sem adva a vallások közti megbékélésére, Erdélyben a négy vallás hívei szabadon gyakorolhatták hitüket. Miként lehetett ez? Ha a kutató magyarázatot keres erre a rendkívüli toleranciára, akkor a választ elsősorban az erdélyi sajátságos kormányzási módban találja meg. A 13. század óta Erdélyben három államalkotó nemzet élt: a hét vármegyét autonómmá szervező magyar főurak, a különleges előjogokat élvező székelyek és a Géza király (1141-1162) által Szeben és Beszterce köré betelepített, várak és városok építésére engedélyt kapott szászok. A kezdetben kizárólag saját jogait vigyázó három nemzet csak az 1437. július 16-án Kápolnáson - külső és belső ellenség ellen - kötött „véd- és dacszövetség" után kezdett igazán politikailag is együttműködni.10 Igazából azonban Fráter György tette a rendeket (nemzeteket) a független Erdély politikai - és vallási tényezőivé. A törvényhozásban nem rendelkeztek ugyan sok önállósággal, de súlyuk megmutatkozott abban, hogy a fejedelem mindenkor kikérte véleményüket.11 Az a politikai éleslátás, amellyel felismerték az új vallások jelentőségét és elismerték azok létjogosultságát a bevett vallássá nyilvánítással, minden elismerést megérdemel. Amikor egy-egy protestáns irányzat már elegendő követőre, és a 9 Ehhez a témához mindenekelőtt EOE, XI, 321. UB, 1,140ff; F. Eckhart, La costituzione della Transilvania, in: Transilvania, 95. A fejedelem és a fejedelemség jelentőségéhez S. Pascu, Formarea principatului autonom al Transilvaniei, in: Istoria, 802-803. 10 A szövetség szövegét L. von Schuler, SR, 64. hozza. 11 F. Eckhart, La constituzione della Transilvania, 93-94. 15
