Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
A kollégium épülete
Muzslay István atya egyetemi elfoglaltsága miatt a Magyar Kollégium vezetői a hetvenes években rövid időre Nagy Ferenc, utána pedig tíz éven át Matyasovich Henrik jezsuita atyák. Mindszenty József hercegprímás 1973-ban belgiumi útja során meglátogatta a Magyar Kollégiumot is. Sokáig imádkozott a kápolnában, utána kedvesen elbeszélgetett a jelenlévőkkel. Tetszett neki az az arckép is, amit a híres flamand festőművész, Félix de Boeck készített róla és a Kollégiumnak ajándékozott. Ez az értékes festmény az igazgató irodájában látható ma is. A Kollégium nagy halottja 1974-ben a magyar keresztény munkásmozgalom apostola, Varga László SJ. Temetésén több száz magyar vett részt Belgium minden részéről és a környező államokból is. A halotti emléklapján a következő sorait olvashatjuk: „A mi sorsunk az egyik magyart kétségbe ejti, és káromkodásra bőszíti, a másikat árulóvá teszi fajtája ellen, a választottakat pedig hódoló imádságra indítja. A káromkodottak nincs igaza, mert rossz a szemmértéke. Az áruló kivégzi becsületét, és elöli lelkét. Az imádkozó bemegy az isteni fénybe, és megváltja nemzetét." (A magyar titok, Magyar Ház, Brüsszel, 1960.) A jó atya mindig hazavágyott. Az emigrációban töltött évei mintha kiestek volna az emlékezetéből. Még a fiatalon elhunyt édesapja nótájára is emlékezett: „A becsali csárdában ecet ég a lámpában." Néha váratlanul rágyújtott erre a nótára... Mindig az otthoni életéről és a munkásmozgalmi tevékenységéről beszélt, pedig a Nyugaton élő magyarok között is szép munkát végzett lelkigyakorlatokkal, könyvekkel, előadásokkal és a kisebb-nagyobb cikkeivel. Csodálatosan szép magyar nyelven írt és beszélt. Főleg a magyar népi írókat szerette olvasni. A levelezése és írásai egy- része még feldolgozásra vár. 47
