Muzslay István: Az Egyház szociális tanítása - Studia Theologica Budapestinensia 17. (1997)
I. A szociális kérdés - 3. A munkáskérdés
Európában feltűnő egyetértést találhatunk az iparoscéhek szervezete és szabályzata tekintetében. így pl. a krakkói céh szabályzata megfelelt a francia E. Boileau által a 13. században készített szabályzatnak. A cseh király bányaszabályzatát is ez a francia szabályzat ihlette. Ennek az alapelve: „A bánya a bányászoké." Magyarországon a kézművescéhek meghonosítása a bevándorló bajor, francia és németalföldi (ún. szász) iparosoknak tulajdonítható, akik társadalmi szempontból is a polgárosodás új elemeit hozták be az ország életébe. A bevándorlók nemcsak technikai tudást hoztak magukkal, hanem igényeiket és követeléseiket is, amelyek, miként a hazájukban, úgy az új telepeiken is, bizonyos jogokat biztosítottak nekik a földesurakkal szemben (vendégjog, személyi szabadság, önkormányzat, örökbérlet stb). Az első céhek Magyarországon a Szepességben és Erdélyben alakultak meg, utána pedig a fejlődő városokban: Budán, Pozsonyban, Sopronban és Székesfehérváron. A budai vár védelmét a halászok céhe biztosította (Halászbástya). A városok céhei azoknak a szaktársaiknak a konkurenciájától is igyekezték a saját érdekeiket megvédeni, akik elmenekültek a hűbéruraiktól és a városokban kerestek menedéket és munkát. Ez a konkurrencia az áruviszonyok korlátoltsága és a szűk piac miatt erős volt. A céhen kívüli kézműveseket kontárnak tekintették, és eltiltották számukra a szakmai tevékenységet. Nagy Lajos király 1376-ban kötelezővé tette a kézművesek számára a céhtagságot. Az első meghasonlást a céhek életében a 16. századi vallási megoszlás hozta. Az egész rendszer hanyatlása a keresztény szellemiség meggyengülésével indult meg. A középkori közösségi szellem az individualizmus, a merkantilizmus és a fiziok- ratizmus hatására egyre inkább megromlott. A keresztény szolidaritás és a szeretet helyébe az önző érdekek hajszolása került az előtérbe. 30