Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

I. Jogelemek - intézmények - város - A francia területek városa és történetírása

Chédeville művének az első „városi intézmények"-kel foglalkozó részében az intézményi feudalizációnak IX. század végi kezdeteit hangsúlyozza. A X. században a civitas (cité), amelynek funkciói mindinkább versenytársra találtak a falusi környezetben, alig különbözött ez utóbbitól. Egyformán meghonosodott a feudális rendszer itt is, ott is. Következményeként aztán a személyek szerinti jog, amelynek számolnia kellett a felek etnikai hovatartozásával, lassan eltűnt: a X. század után csak kivételesen említik a száli vagy gót törvényt.

A polgárok az első s egyszersmind új intézmények létesítésében csak a XI. század végétől kezdődően — a kommuna mozgalom keretében — működnek közre. A cité-nek árnyalt szerepe vidékenként is figyelemre méltó: más a Loiretől északra és délre. Mégis az állapítható meg, hogy a XI. század elejéig a városokban (cité) a püspök a cselekvő hatalom, a Dél és csekélyebb mértékben a Nyugat kivétel ez alól. Azt persze nem lehet állítani, hogy de iure is elérték világi hatalmuk növekedését. A város feletti seigneuriát az érsek vagy a püspök csak kivételesen kapta meg. Kivételként Tournai és Reims főpásztorait említi. A reimsi érsek 940-ben Tengerentúli Lajos királytól a „város és az egész grófság pénzét" megkapta adományként. A XI. század közepéig a püspökök — miként az egész egyház maga is — a »világiak hatalmában« voltak (Cluny kivételével): a császár, a király, a fejedelmek, sőt az egyszerű helyi seigneurök azt tartották: hatalmukban van az episcopatus, vagyis a javaknak és jogoknak az az összessége, amelyek a püspökség temporaliáját alkotják!22

A püspök és a cité (civitas) számára a gazdasági hatalom erősödése jelentős volt: szüntelenül növekedtek azok a jövedelmek, amelyek a pénzből, vámokból, piacokból s utóbb a bannum-jog gyakorlása által lehetővé vált új adókivetésekből származtak. Természetesen ezt nem lehet általánosítani. Más lett a fejlődés a nyugati tartományokban, ahol a püspököknek nem sikerült a civitas feletti jogosítványok megszerzése. Normandiában a kincstári jogok épségben maradtak. Az ország északi részén a helyzet egyházmegyénként változott.

22 Chédeville, 146. és köv. old. A német birodalomban a grófi hatalomnak a püspökre való ruházása nem volt kivételes. Chédeville a X. század vége előtti császári engedményeket említi, melyek többek között Cambrai, Strassburg javára történtek.

33