Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
I. Jogelemek - intézmények - város - A francia területek városa és történetírása
A királyi területeken a párizsi és orléansi püspök kevéssel beérte; a laoni püspöknek sikerült bizonyos királyi előjogok gyakorlását megszerezni, de grófi címének elismertetése nélkül. A soissonsi püspöknek pedig csak korlátozott joghatósága volt a püspöki palota körüli ún. „szabad negyed (franc quartier)" felett. Délen a helyzet sokkal tisztábban rendeződött: a püspöki méltóságot kivonták a seigneurök patrimoniumából. Ezért itt a püspökök teljes fennhatóságot akartak gyakorolni javaik és embereik felett. A városokat seigneurök szerint „felosztották", s minden seigneur — egyházi vagy világi — sietett megerősíteni a neki jutott negyedet.23 Mi a jellemző vonása e korszak civis-ének? A város lakóinak különféle csoportjaira alkalmazták ezt az elnevezést, közöttük olyan emberekre is, akik az egyház közvetlen függésében éltek. Mint Ché- deville írja, ezekre a függőségben élőkre a történetírók az eléggé alkalmatlan félszabad (demi-libres) szót alkalmazzák.24 Az intézményi egység első formájaként a Szajnától északra a sca- bini, a Szajnától délre a boni homines léte jelölhető meg. Ezek bírósági funkciót láttak el, s e bírósági intézmény tagjait seniores-nek, mai- ores-nek, primores-nek is nevezték. Ebben az időben lehet azoknak a consvetudines-nek a létét kimutatni, amelyek egyszerre szabályozták a seigneurnek a lakosokhoz való viszonyát ill. a lakósok egymás közötti kapcsolatait.25 Ebből a szempontból jelentősek a burgusoknak a seigneuröktől adott engedmények: gazdasági, adózási, bírói és politikai tekintetben. Ezeknek az adományozása a seigneurök által élvezett jogosítványok arányában történt. Ezeknek a jogoknak akkor volt igen nagy a mértéke, amikor sikerült szabadon rendelkezniük a banalitás hatalmával (Bannrecht): akkor módjuk volt olyan consvetudines-t teremteni, amelyek részükre nyereség forrásai voltak; a kifejezés is egyszerre jelöli a jogi viszonyokat s a belőlük eredő jövedelmeket. A burgusok sokasodása éppúgy elválaszthatatlan a seigneuriák fejlődésétől, amint ahogyan gazdasági fellendülés következménye is. A meghatározott és átadott engedmények összességét libertásnak nevezték. A libertas, a szó középkori értelmében sem nem tehermentesítés, sem nem függetlenség, hanem a lex által meghatározott állapot; a polgár23 Chécleville, 151. és köv. old. 24 Chécleville, 155. old. 25 Chécleville, 156. old. 34
