Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
Bevezetés
nem az antik-későantik város funkciójának vizsgálatát állítja a középpontba: egyszerre elemezve az azonosságot és különbséget. Mindenek előtt Vittinghoff munkásságának erre vonatkozó részeire szeretnénk hivatkozni, kiegészítve Haverkamp, Conrad és Maschke körül- * tekintően megfogalmazott megállapításaival.36 Vittinghoff a későantik „város" egyes csoportjainak különböző jelentőséget tulajdonít. A legelőkelőbb csoportot az alkotmányuk szerint egységes római polgárvárosok, a municipiumok és kolóniák alkották. Ezek közül csak kevés rendelkezett az ius Italicum-mal, a legmagasabb kiváltsággal, amely a tartományi helytartó minden beavatkozásától védett. Nagy általánosságban a polgárvárosokkal az „idegenek (peregrini) városai" álltak szemben. Önkormányzatuk foka a római állam által adott jogállásuktól függött. Az „idegenek városaira" használták a civitas kifejezést, amelynek alkalmazása a II. század közepén kezdte kiszorítani a tulajdonképpeni értelemben vett római városkategóriákat, ill. jelölésüket, a municipium-ot és a colonia-t.37 A késő római birodalom (a császári uradalmaktól eltekintve) szinte teljesen civitates-re volt tagolva, ezek pedig mindenkor saját, rögzíthető, császári kiváltságon, az ius civitatis-on alapultak. Ez a civitas politikai-közigazgatási értelemben jelentkezett, olyan központi helyet jelölt, ahonnét integrált vidéki területet igazgattak.38 (A civitates mellett elszórtan regiones is található, ez utóbbi a városi központ nélküli vidéki körzetet jelenti.)39 Alapjában véve a városi centrumot és a mezőgazdaságilag hasznosított vidéki területet nem választotta el egymástól jogállás szerinti különbség. A kettő együtt alkotta a civitast. Ugyanaz a földjog volt érvényes. A városi és vidéki lakosságnak ugyanaz volt a polgárjoga, — teljesen függetlenül attól, vajon valakinek a lakóhelye a városfalakon belül vagy kívül volt-e — ha teljes jogú polgár volt.40 Ezekre a császárkori közösségekre az volt a jellemző, hogy vezető rétegük javai ugyan többnyire a territóriumon voltak, de a réteg ma36 Vittinghoff, 1958-ban, 1973-ban és 1982-ben megjelent tanulmányai és Haverkamp, 1982, Conrad, 1962., Maschke 1982-ben közzétett munkái. 37 Vittinghoff, 1958. 14. old. és uő. 1973. 93. old. 38 Vittinghoff, 1973. 92-93. old. 39 Vittinghoff, 1958. 18. old. 40 Vittinghoff 1973. 94. old. és uő. 1982. 10. old. 20
