Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

Bevezetés

ga a »város«-ban élt. Ez a helyzet kb. az V. század derekától változott meg, amikor a földbirtokosok legmagasabb kategóriája visszavonult vidéki jószágaira (villae). Ez az (el)vándorlás a territóriumnak nagyobb súlyt adott, a vidéki úri székhelyeken a gazdasági és társadalmi-politikai hatalom új központjait hozta létre és lassan elszigetelte a vidéktől a »város«-t. A megkisebbedett »városokénak a III. században fallal való általános körülvétele és területi összezsugorodásuk — a fentebbiek értelmében — szükségszerűen visszafordítja a korábbi városiasodást azzal, hogy a »város« kiszorult az egész civitasra vonatkozó központi helyzetéből. A birodalom veszélyeztetett területein, pl. Galliában ez a zsugorodás különösen jól megfigyelhető. Ennek a folyamatnak eredményeként gyakorlatilag láthatóvá váltak az intra muros »város« legelső kezdeményei.41 42 Ez a »város«-telepíilés lett a püspök székhelye is, akinek papi hatalma kezdetben sem korlátozódott magára a »városi« településre. A hivatali körzetek fokozatosan megszilárduló elhatárolódásával a IV. században az egyház dioe- cesise majdnem mindenütt azonos lett a civitas-szal. A vidék (azaz valamely »város« territóriuma) lelkészségeinek a püspöki egyház alá rendelése ellentétesen hatott a »város« és vidék kapcsolatának egyébként megfigyelt lazulásával, s a régi egység legerősebb kapcsa lett. A püspök »civitas«-on belüli pozíciójának erősödéséhez vezetett az, hogy már Nagy Konstantin világi ügyekben magánjogi perek eldöntésével bízta meg, s az állam vállalta a püspöki ítéletek végrehajtását. Gazdasági hatalma is növekedett. A földadó alól mentesítést ugyan nem tudott szerezni, de bizonyos szolgáltatások esetében immunitást kapott és hagyományt fogadhatott el.

A cmífűs-oknak az egyházi szervezeten belüli, központi szerepét, politikai, közigazgatási, gazdasági, társadalmi s nem utolsó sorban kulturális funkcióját joggal hangsúlyozta A. Haverkamp is, amikor a püspöki város és a dioecesis-hálózat szervezeti kereteit vázolta fel.43 44 Ezt a felfogását még hangsúlyosabbá teszi E. Maschke megállapítása, aki szerint az „olasz város-jelenséget gazdaságilag, politikailag és egyházi szempontból a nagyszámú püspöki város képviselte". A

41 Vittinghojf, 1958. 27-28. old.

42 Vittinghojf, 1958. 37-39. old.

43 Haverkamp, 1982. 155. old.

44 Maschke, 1982. 303. old.

21