Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

Bevezetés

Kiemeli a munka szerepét s a városról alkotott képét így rögzíti: „Szervezeti rendszer is, falakkal kerített térségé, amelybe kapukon, utcákon és tereken át lehet bejutni, s amely tornyokkal van megrakva."23 A X-XIII. századi városra vonatkozó 3 kérdése a következő: 1) Mi a város és miből lett? Egyszerű újjáéledése, folytatása az ókori város-jelenségnek, vagy új és eredeti dolog? 2) Hogyan működik a feudális rendszeren belül? A városi gazdaság, társadalom, műveltség és mentalitás milyen módon viszonyul a feudális értékekhez? Belülről feszíti és roncsolja, avagy a feudális rendszer eleme? 3) Mit jelent a város a középkori kereszténység számára? A monostor, a menedékvárosa (ville de refuge) mintája volt-e a középkor városának?24

Először a szakirodalomnak az első kérdéskörhöz tartozó eredményeit mutatja be, elsőként Pirenne i.v. munkásságának megállapításait.25 Mint írja, bár Pirenne elismerte a középkori város létrejöttében az ókori előzmények szerepét, mégis „mindenek felett az ókori és középkori város közötti törésvonalat hangsúlyozta". Pirenne megítélése szerint a VII-VIII. századi arab hódítások a Földközi-tenger vidékének elzáródását idézték elő s ezt követte a nagykereskedelem, a pénzgazdálkodás „elapadása", s ennek következménye lett az ókori városhálózat pusztulása.26 A kereskedelem fellendülése a X. század második felében következett be. Az újjászülető kereskedelem éreztette hatását az újonnan létrejött faubourg-okban, az ex nihilo alapításokban s bizonyos olyan cité-kben is, melyek már az ókorban léteztek, de ahol — Pirenne szerint — a városi élet és szervezet minden formája eltűnt a III. és IV. század folyamán. Pirenne tételeivel ellentétes álláspontot fogad el a másodikként tárgyalt M. Lombard, aki

23 Le Goff, 1980. 9-12. old.

24 Le Goff, 1980. 13. old

25 Pirenne, 1939.

26 Megjegyezzük, hogy Pirenne szerint Dél-Itália és Velence esetében szó sem lehet pusztulásról. Az igen lényeges megállapítása: „A városok fizikailag léteztek ugyan, de elvesztették kézművesekből és kereskedőkből álló lakosságukat, s velük együtt mindazt, ami túlélte a római birodalom városszervezetét.” Pirenne, 1983. 89. old.

16