Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
Bevezetés
1957-ben az Annales-ban, majd az 1973-ban közzétett tanulmányában a nagykereskedelem és pénzforgalom fellendülését a muzulmán világ kihívásának tulajdonítja, ugyanakkor az ókori város és az iszlám impulzusra keletkezett középkori város közötti cezúrát emeli ki. Az ókori és középkori város közötti kontinuitás melletti állásfoglalás Verhulsthoz fűződik, aki feltételezi, hogy Brüggeben, Antwerpenben, Gandban és máshol az ókori város tovább élt a nagyközépkor folyamán, s a IX. század óta a város újjászületése nem a nemzetközi kereskedelemhez kapcsolódott, hanem az ókori eredetű városkezdemények által kifejtett gazdasági tevékenységnek helyi kereteken kívülre történt kibővülésére épült.27 Le Goff ezt azzal egészíti ki, hogy a romanizált területek topográfiai folyamatossága kézenfekvő. Gondolatmenete további része azonban — francia vonatkozásban — eltér Verhulst megállapításától. A legfontosabb középkori francia városok központjában és altalajában ott a római város, de ez romállapotban van! Ha nagy távlatokban a város természete és funkciója kerül a vizsgálat középpontjába, akkor „az ókorihoz viszonyítva a középkori város lényegesen új és más".28 Ennél a megállapításánál nagy körültekintéssel hivatkozik M. Blochra, aki szerint a középkori város mélységesen különbözik az antiktól, más lett a viszonya a környező vidékhez és „a középkor polgári csoportja megszerzett, legalább viszonylagos autonómiájával, valamint éltmódjával, érdekeivel és népességének mentalitásával hitelesen idegen test képét adja".29 Le Goff a középkori város legfőbb vonásaként gazdasági központ mivoltát emeli ki; ez a központ a termelés és csere központja, de nem a nemzetközi kereskedelemé, ahogyan Pirenne és Lombard tudni vélte. Teljes mértékben elfogadja Verlin- den 1972-ben kifejtett álláspontját, amely szerint: az ipar az elsődleges oka annak a demográfiai átalakulásnak, amelynek következmé27 Vö. még Verhulst 1983-ban megjelent tanulmányát is, amelyben részletesen kifejti, hogy a kontinuitást elvető Pirenne nézeteit felülbíráló F. Petrinek nemcsak általában volt igaza; a legújabb kutatási eredmények — utólag is — Petri álláspontját igazolják. 28 Le Goff, 1980. 13. old. 29 Le Goff, 1980. 14. old. 17
