Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
Bevezetés
valósítása az előzetes adatok segítségével (terminológia, jogállás, gazdasági tevékenység) lehetséges. Stoob és Haase módszere a szerző megítélése szerint ugyanabba az irányba mutat.19 Joris Haase finomításait igen nagy jelentőségűnek tartja.20 Tanulmánya záró részében megírt következtetései a legfigyelemreméltóbbak.21 A város „ideál-típusa többé nem felel meg a kutatás igényeinek!" A várostörténet sajátos tárgya a város-jelenség története, ama sokféle megnyilvánulási formában, amelyet a történelem korszakaiban felvett. A hangsúly egyszerre helyeződik a város humán aspektusára és a jelenség globális megközelítésének szükségességére. Felteszi a kérdést: „Nem lehetne kiindulásul a várost emberi csoportosulás különleges formájának tekinteni, amely rendkívül bonyolult gazdasági, politikai, társadalmi, földrajzi és technikai feltételek együttesére reagál?" Véleménye szerint ebben a megközelítésben az ókor középkori kontinuitásának kérdése is elveszti létjogosultságát. A Joris által jelzett problémák súlyosak, következtetését más kutatások eredményei — különösen az ókor középkori kontinuitása tekintetében — vitathatóvá teszik. Az antik és középkori város egymáshoz való viszonyával foglalkozó szakirodalom közvetve, de erre is választ ad. Következtetésének ill. javaslatának egy másik mozzanatát vegyük szemügyre: Joris a várost emberi csoportosulás sajátos formájaként kezeli s ez a megállapítása a város intézményi jellegére irányítja a figyelmet. A várostörténetírás módszereit és eredményeit az urbánus Franciaország történetének elemzése során vette számba Jacques Le Goff, a napjainkban élő és ható francia történész.22 Mielőtt a X-XIII. századi európai város történeti megragadására alkalmas három kérdést feltenné, a város-jelleget így foglalja össze: „A város mindenek előtt gyengén benépesedett, hatalmas területek között kis helyen Összpontosult, népes társadalom. A termelés és csere színhelye, ahol a pénz- gazdálkodástól tápláltan keveredik a kézművesség és kereskedelem." 19 A két módszer közti különbségre az említett szerzők is utalnak, de Stöob a végcél azonosságát emeli ki: Stoob, 1970. 6. old. Haase, 1969. 75. old. 20 Joris, 100. old. 21 Joris, 100-101. old. 22 Le Goff, 1980-ban megjelent nagy összefoglalása az urbánus Franciaország történetéről 15
