Krántiz Mihály: Órigenész élete és az Órigenész-kutatás - Studia Theologica Budapestinensia 14. (1995)

Jegyzetek - III. Órigenész hatása

55 R. CADIOU, La jeunesse d'Origène, Paris 1935, 43: „Dés qu'il aborde la Bible, Origène recherche l'interpretation spirituelle, parce qu'elle introduit dans la mission du Christ et dans les rapports intimes que l'âme chrétienne entretient avec Dieu."; H. de. LUBAC, Geist aus der Geschichte, das Schrißverständnis des Origenes, Einsiedeln 1968.153: „Überall ist er Lehrer der Kirche, 'Mann der Kirche', aufmerksam auf ihre gegenwärtige Lage, besorgt um die Pflichten und Bedürfnisse der Seelen."; Ennek a módszernek részletes elemzését lásd: Karon Jo TORJESEN, The Logos incarnate and Origen's exegesis of the Gospel, in Origeniana Tertia, Roma 1985, 29-42.

56 K. Jo TORJESEN szerint a )ÇX. század az órigenészi allegóriát „an unqualified method"-nak jellemzi. A szerző azonban pontosabban fogalmaz: „In fact Origen's exegesis is recognized as a legitimately 'scientific' method within the framework of the Hellenistic world." (Hermeneutical Procedure and Theological method in Origen's exegesis, Berlin- New York 1986. 3.)

57 Vö. H. U. V. BALTHASAR, L'œuvre de P. H. de Lubac, in NRT No. 10 1975. 897-913.

58 J. DANIÉLOU, Origène, Paris 1948. 138.

III. ÓRIGENÉSZ HATÁSA

1 Vö. G. FRITZ, art. Origenisme, in DTC, tome XL2 Paris 1932. H. CROU- ZEL, art. Origen, in NCE Volume X, New York 1967. 767-776Robert J. DALY megjegyzése, in Theological Studies 19783, 509. No 5: „This article is the best brief introduction to Origen in English"; H. CROUZEL, Qu'a voulu faire Origène en composant le Traité des Principes? BLE 76 (1975) 161-186, 241-260.; H. CROUZEL, art. Origène, in DS, tome XI, Paris 1982. 933-961. Lásd még az Augustinianum XXVI. kötetét, melyet teljes egészében az origenizmus feldolgozásának szentelt: L'Origenismo: Apologie e polemiche intorno a Origene (Augustinianum XXVI4986).

2 Pamphilosz Apológiájáról lásd: L. G. PATTERSON, Notes on’ de Cibis and Methodius' view of Origen, in Origeniana Tertia, Roma 1985. 233-243; In Origeniana Quarta, Innsbruck 1987; W. BIENERT, Die älteste Apologie für Origenes, 123-128; E. JUNOD, Origène vu per Pamphile dans la lettre-Préface de l'Apologie, 128-132; A. REYMOND, „Apologie pour Origène": un état de la question, 136-143; Euszebioszról pedig GLENN, F. CHESNUT így nyilatkozik: „He was an Origenist." (Vö. The First/Christian Histories, Paris 1977, 115. Lásd még: M. SIMONETTI, Eusebio a Origene per una storia dell'origenismo, in Augustinianum 26-3 (1986) 323-334.

66