Krántiz Mihály: Órigenész élete és az Órigenész-kutatás - Studia Theologica Budapestinensia 14. (1995)

Jegyzetek - II. Órigenész forrásai

Paris 1980,5; P. NAUTIN szerint pedig jobb ha beletörődünk abba, hogy nem tudjuk, hol halt meg Órigenész (Vö. Origéne, Paris 1977.214).

II. ÓRIGENÉSZ FORRÁSAI

1 Általános bevezetésként lásd: C. D. G. Müller, Alexandrien, in Theologische Realencyklopädie, W. de Gruyter, Berlin 1977, Band II. 248-261; T. Orlandi - M. Simonetti - M. Falla Castelfranchi, Alessandria, in DPAC Roma 1983. Volume I. 115-127. A. van den HOEK, Origen and the Intellectual Heritage of Alexandria: Continuty or Disjunction? in Origeniana Quinta, Leuten 1992. 40-50.

2 Ehhez a témához a fő forrás Nicholas de LANGE, Origen and the Jews, Cambridge 1976. c. munkája, amely Órigenész kapcsolatát vizsgálja az élő zsidó hagyományokkal és gyakorlattal. Lásd még: Jacob NEUSNER, Le judaisme à l'aube du christianisme, Paris, Cerf 1986; N. de LANGE, Jewish influence on Origen, in Origeniana (Premier Colloque international des études origéniennes, Monserrat 1973) Bari 1975, 225-242. Ebben az előadásban a szerző Órigenész kommentárjaiban, homíliáiban és polemizáló írásaiban tárja fel a zsidó hagyomány nyomait; R. P. C. HANSON, Allegory and Event: A Study of the Sources of Origen's interpretation of Scipture, London 1959. Ez a mű a zsidó, alexandriai, hellenista, újszövetségi források kiváló feldolgozása.

3 Általános bevezetésként lásd: J. DANIÉLOU: Philon d'Alexandrie, Paris 1958. H. CROUZEL, L'influsso di Filone e Vopposizione ágii Gnostici, in Storia della Teológia I, Roma 1993,195-196.

4 Jeromos, mint a keresztények barátja, említi Philónt: „Az egyházi írók közé soroljuk őt, mivel ő írt először a Márk evangélista által alapított alexandriai egyházról. A fővárosban (Róma) beszélt Péter apostollal, vele barátságot kötött, ugyanúgy Péter tanítványával, Márkkal is, akinek Alexandriában élő követőit dicséreteivel halmozta el." (De Vir. 111. XI.) Phi- lón hatásáról lásd még: John DILLON, Plotinus, Philon and Origen on the Grades of Virtue, JAC, er. 10, Münster 1983, 92-105; H. CROUZEL, Die Patrologie und die Erneuerung der patristischen Studien, in Bilanz der Theologie im 20. Jahrhundert, Freiburg 1970, 511: „Philon ist auch von den Kirchenvätern gelesen worden und hat in einem großen Ausmaß die Entwicklung der patristischen Literatur mitbestimmt."

5 A .D. NOCK, Classical Review LVII (1943) 78.

6 Vö. H. CROUZEL, Filone d'Alessandria, in DPAC, Róma 1983. Volume I. 1368-1370; R. P. C. HANSON, Interpretation of Hebrew names in Origen, Vig Chr 10 1956,103-123.

7 N. de LANGE, Origen and the Jews, Cambridge 1975.16. A szerző a túlzók között említi a következőket: R. P. C. HANSON (Origen's Doctrine of

60