Krántiz Mihály: Órigenész élete és az Órigenész-kutatás - Studia Theologica Budapestinensia 14. (1995)
II. Órigenész forrásai - 4. Órigenész és a Szentírás
Logosz, a lélek táplálására. Ő mindig és kizárólag a Szentírás embere volt, és az is marad mindig.49 Láttuk, hogy apja már első éveitől kezdve a Szentírás ismeretére vezette és Euszebiosz szerint kívülről kellett szakaszokat megtanulnia.50 Egész nap és még „éjjel is az idő legnagyobb részét az isteni írások tanulmányozására fordította".51 Mint a Didaszkáleion mestere megalapította a biblikus tudományt52 és felragyogtatta a Szentírás spirituális exegézisét.53 Caesareában nap mint nap prédikált és egész életét a Szentírásnak szentelte. A Szentírás élete központja. Ha foglalkozott is a filozófiával, ezt csak azért tette, hogy Isten Szavát jobban megértse és közelebb vigye korának emberéhez.54 Soha nem ismert el más mestert, mint a Szentírásból beszélő Logoszt. A keresztény életre való alkalmazásban első helyen szerepel a SiôoîctkqAoç vagyis, aki a Szentírást magyarázza. Ő áll az Újszövetség lelki istentiszteletének a szívében. A főpap feladata ugyanis, hogy kettévágja az áldozatot, amely a Logosz, úgy, hogy láthatóvá legyen a belső értelem és hogy kiossza a szellemi oltáron, amely a hívők lelkét jelenti.55 Vele jelenik meg az első keresztény századok tanítóinak típusa, aki a Szentírás szemlélésében három - ma már gyakran szétvált - feladatot egyesít: a kontemplativ, az exegéta és a prédikáló szerepét. Nincs annál tévesebb, ha az órigenészi exegézist néhány vitatható allegorikus alkalmazás alapján ítélnénk meg.56 Ő az exegézis első nagy mestere, és mindenki, aki utána jött, sokat köszönhet neki, még Jeromos is, ha szembe is fordult vele. Ez érvényes minden területre: a Biblia tudományos kutatására, a szövegkritikára, a biblikus filológiára, a kánonra. Munkássága meghatározó. Kapcsolata van még a Biblia tipológiájának tanulmányozásával is. Itt mint a hagyomány nagy tanúja áll előttünk. Elmélyítette és foghatóbban kifejezte a kapcsolatot a két szövetség között, valamint a szószerinti és az alkalmazott értelmezést. A tipológia egész hagyománya - az evangélium, Szent Pál,57 Jusztinosz - jelen van művében, egyrészről egyházi, misztikus, eszkatológikus értelemben, másrészről kora kultúrájának hagyományaként - a már Philónnál és Kelemennél fellelhető - allegorikus értelmezésben, amely exegézisének elavult része.58 38
