Török József (szerk.): Mindszenty József emlékezete - Studia Theologica Budapestinensia 13. (1995)
Lipthay Endre: A Mindszenty-per az osztrák sajtó tükrében
A Mindszenty-per az osztrák sajtó tükrében A felsorolt napüapok 1948 december végétől január első feléig nagy részletességgel tájékoztatnak az eseményekről, többnyire az első oldalakon vastag, kiemelt címekkel kezdve tudósításaikat. A híradások második nagy hulláma január végén kezdődik, amelynek fő témája a készülődő per, annak kimenetele és az egyre felerősödő tütakozási hullám. A december 28-án és 29-én megjelenő lapok jóllehet drámai formában számolnak be az esztergomi érseki palotában a bíboros — édesanyja jelenlétében történt — letartóztatásáról, mégsem tartják váratlannak az eseményt. A Die Presse már 1948 októberében és novemberében „a kommunisták Mindszenty ellen irányuló offfenzívá jának megerősödéről” ír. A Wiener Zeitung szerint „az iskolák államosítása körül csak még jobban elmérgesedett feszültség után az elmúlt hetek Mindszenty- ellenes hecckampánya most érte el tetőpontját”. A független lap a bíboros személyiségéről úgy nyilatkozik, mint „aki rendíthetetlenül száll síkra az Egyház jogaiért, s aki egyben az ellenállás utolsó látható mentsvára volt Magyarországon”.6 A kiadott közlemény vádpontjainak, rámutatva azok ellentmondásos jegyeire, a polgári és szocialista lapok nem adnak hitelt. A Die Presse, amely már legelső tudósításában „kirakatper” előkészületeiként értékeli az egész eljárást, felteszi a kérdést: „Miként végezhette a bíboros felforgató tevékenységét, amikor köztudottan régóta rendőri megfigyelés alatt állt?”7 A Szabad Nép hasábjain leközölt, a vádakat bizonyítandó levelekkel kapcsolatban, amelyek az állítólagos titkos irattárból kerültek elő, az Arbeiter Zeitung megállapítja, hogy „csupán egy ártatlan levélváltásnak tekinthető, amelyből éppen az derült ki, hogy az amerikai kormány nem akart Magyarország belügyeibe beavatkozni”.8 A Sárga Könyv egy három nyelvre lefordított példányát éppen Bécsben adta át a magyar ügyvivő a sajtó külföldi képviselőinek. Azonban ennek a gondosan összeállított munkának sem lett kedvezőbb fogadtatása. Az Arbeiter Zeitung egy szúrással a szélsőbal felé, megjegyzi: ,A szerkesztő és a fordító megspórolhatta volna a fáradságot, mert a vasfüggönyön túl ezt az irományt senki el nem hiszi, kivéve persze a kommunistákat, akiknek ezt az ügyet is le kell nyelniük.”9 A nem mindig elfogulatlan néppárti Tageszeitung jellemzése szerint „a könyv roppant primitív stüusán a nemzetközi kommunista zsargon jegyei is felfedezhetők s ez eleve ront a hitelén.”10 45
