Török József (szerk.): Mindszenty József emlékezete - Studia Theologica Budapestinensia 13. (1995)
Lipthay Endre: A Mindszenty-per az osztrák sajtó tükrében
Lipthay Endre Az újságokban megjelentek az Egyház vezetőinek nyilatkozatai. A magyar kormány ugyanis a Mindszenty-ellenes akcióval megvádolta a Vatikán és a Bíborosi Kollégium több tagját. A Szabad Nép c. újság mint Mind- szentyre terhelő bizonyítékot hozta le az akkori helyettes vatikáni államtitkár, Mon tini érsek egyik kísérőlevelét.11 De szóba kerültek Spellmann amerikai, Roey belga bíborosok illetve Innitzer bécsi és Rohracher salzburgi érsekek, mint az összeesküvés külföldi résztvevői. Az osztrák katolikus sajtóközpont hivatalok kiadványában, a Kathpress 1948. december 30-i számában foglalt hivatalosan állást Innitzer bécsi érsek, hitet téve Mindszenty ártatlansága mellett és elhatárolva magát az alaptalan vádaktól. Többek között a Die Presse is közli a Spellmann bíborossal készült inter jút, aki, miután cáfolta a feléje irányuló vádakat, Mindszenty 1947-es amerikai látogatásakor lezajlott beszélgetésükre emlékezik vissza. Spellmann, aki egyike volt azoknak az egyházvezetőknek, akik leginkább tisztában voltak a kelet-európai helyzettel, megkérdezte Mindszentytől, nem fél-e visszamenni Magyar- országra. A magyar főpásztor azt felelte: .Aliért félnék oda visszamenni, ahol népem és nyájam él?”12 A február 3-án kezdődő perről kivétel nélkül minden lap beszámol, részletesen követve minden tárgyalási napot. A Die Presse szerint „Ölti Vilmos már bevált specialista a kirakatperek terén”. A néppárti Tageszeitung Mindszenty védőjének, Kiczkó Kálmánnak a pártatlanságát kérdőjelezi meg jellemző iróniával, amikor az ügyvéd 1919-es kommunista múltját feszegeti. A polgári és szocialista lapok előtt a per megszerkesztett volta telje - sen nyüvánvaló, és a többi moszkvai mintára épülő kelet-európai perekhez hasonlítják. Az Arbeiter Zeitung még jóval a tárgyalás előtt eleve megkérdőjelez bármiféle reális eredményt. „A moszkvai kirakatpereknél, ahol a vádlottak fantasztikus vallomásokat tettek önmaguk ellen, az ember már hozzászokhatott az efféle eljárásokhoz, anélkül, hogy egy árva szót is elhinne belőlük”.13 S ezt igazolja a Tageszeitungnak a lefolytatott perrel kapcsolatos értékelése is, miszerint „mindenki bevall mindent. Túl sok a beismerő vallomás ahhoz, hogy egy józan ember hitelt adjon neki. Ezt a szisztémát már ismerjük: Moszkva, Szófia, Belgrád, Prága.”14 A Die Presse által a „csikorgó vasfüggöny mások oldalán lezajló komédiának” nevezett per koncepciózus jellegét nemcsak politikai előfeltevések és a képtelen vádak alapján látta a sajtó bizonyítottnak, hanem a tárgyalá46
