Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Ruzsiczky Éva: Fordítás a nyelv- és stílusújítás szolgálatában
hogy törleni tudok 's nem restelek" — írta (1815. K. egy kanonoknak: Lev. XII, 423). Egy másik dolog, amit érdemes megjegyezni: azzal összhangban, hogy a fordítást Kazinczy a nyelv- és stílusújítás szolgálatába állította, egy-egy fordítása átdolgozásakor is elsősorban nem a fordítás jobbá tételének célja vezérelte, inkább ellenfeleit, az orthológia híveit akarta meggyőzni, vagy ha úgy tetszik lefegyvetezni.Amikor például „sokat igazított" Lessingtől fordított Bamhelmi Minnáján, akkor az a cél vezérelte, hogy neológiai ellenzőinek „nem csak szájjal, hanem példával is" megmutassa, „hogy mernünk csak azt kell, a' mi nyereségére van a' Nyelvnek, és hogy a' darabos és a' tarka soha nem lehet szép, csak nem mind darabos, nem mind tarka, nem mind homályos, nem mind érthetetlen, a' mit a' tanulatlan 's gyakorlatlan Olvasó néz annak" (1817. K. Dessewffy Józsefnek: Lev. XV, 398; 1. még: 1817. K. Rumy Károly Györgynek: Lev. XV, 388; 1817. K. Kis Jánosnak: Lev.XV, 396). Kazinczy fordítási közül a gessneri idillek — amint erre már Weszely is utalt (i. m. 12) —, kedvező fogadtatásban részesültek, mindjárt az első kiadásban (vö. [1788] K. Ráday Gedeonnak: Lev. 1,205, 301). Miután átdolgozta, maga Kazinczy is úgy ítélte meg, hogy „remekül vannak fordítva" (1809. K. Rumy Károly Györgynek: Lev. VII, 112). Mint egyik levelében írta, az idilleket Kazinczy — Gessnerhez híven — úgy dolgozta át, hogy a nagy seregnek ne tessék" (1801. K. Kis Jánosnak: Lev. II, 445). Ezzel azonban nem a szélesebb körű olvasóközönség elől akart elzárkózni, inkább az általa szorgalmazott, illetőleg meghonosítani akart társasági nyelvre, a hétköznapitól, az átlagostól eltérő beszédmódra utalt. S akik Kazinczy szándékait megértették, mint például Kisfaludy Sándor vagy Vitkovics Mihály, lelkesen üdvözölték az Idilleket (vö. 1808. Kisfaludy Sándor K.-nak: Lev. VI, 13; 1812. Vitkovics Mihály K.-nak: Lev. IX, 526; X, 127). — Ami Kazinczy „magyarrá tett" románját, a Bácsmegyeyt illeti: első változatában ezt is tetszéssel fogadta az olvasók tábora, átdolgozott változatában azonban nevette. Maga Kazinczy viszont épp azért dolgozta át első fordítását, mert — úgymond — pirult [szó szerint: pirúlok] miatta (vö. 1809. K. Gyulay Fe- rencnének: Lev. VI, 532; 1814. K. Horváth Ádámnak: Lev. 98; K. Sár- közy Istvánnak: Lev. XII, 105). Mindamellett ezt az általa jobbnak tartott második, átdolgozott változatot sem sorolta legjobb munkái közé. Ellenkezőleg: mint a Vak Lantost is, ,,a' két leggyengébb" fordítása 461
