Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Ruzsiczky Éva: Fordítás a nyelv- és stílusújítás szolgálatában
egyikeként tartotta számon, s bár a „nagyobb Publicum" kedvelte (vö. 1812. K. Helmeczy Mihálynak: Lev. X, 18), arra kérte Trattnert, hogy „első helyt ne foglaljon-el írásainak [szó szerint: írásaimnak] sorokban", mert „ezen polczra annyira érdemtelen" ez a „nyavalyás Román", hogy már az a gondolat is fölmerült benne, hogy írásai sorából „egészen kirekeszti" [szó szerint: kirekesztem]. ítéletében a várható siker sem ingatta meg: „Hogy az Olvasók azon [= Bácsmegyein] inkább fognak kapni mint a' Yorick Érzékeny Utazásán 's a' Göthe' darabjain, az engem el nem szédíthet — írta. Tudom én mit ér... a' sokaság' Tapsa, s' miatta magamat nevetségessé nem tehetem" (1814. K. Helmeczy Mihálynak: Lev. XI, 479-80). — Marmontel-fordítását (Szívképző regék: Kazinczynak fordított egyveleg írásai I.) a széphalmi mester egyik legsikerültebb munkájának tekintette (vö. 1809. K. Prónay Sándornak: Lev. VI, 181; 1809. K. Gyulay Ferencnének: Lev. VI, 532; 1815. K. Sípos Pálnak: Lev. XII, 377; 1820. K. Majláth Jánosnak: Lev. XVII, 132; 1827. K. Toldy Ferencnek: Lev. XX, 193). Ami a fogadtatását illeti: Pestről azt írták neki, hogy „bizonyos circulusban" úgy látják, hogy nem lehet érteni. Ezt a „vádat" mondhatni természetesnek tartotta („Hogyan légyen az illy munka mindennek érthető?"), s azzal hárította el, hogy munkáját ő csak azoknak akarta „érthetővé tenni, a' kik a' franczia Conversatio' stylusát ismerik" (1808. K. Dessewffy Józsefnek: Lev. V, 349). És a bécsi Annalen-ben megjelent recenzió szerzője elismeréssel állapította meg, hogy Kazinczynak sikerült vele elérnie kitűzött célját: „Kazinczy gab sich in diesem Bande [= Fordított egyveleg írásai L] die Lösung des schweren Problems auf den französischen Atheismus und die französische Eleganz in seine Sprache zu übertragen. Rezenset muss gestehen, dass diese Aufgabe keine leichte war, denn die ungarische Sprache ist unter allen Gattungen der Stylistik am meisten in der leichteren, edleren Conversationssprache zurück" (1809. AnnalLit. VII. 553; 1. még 1811. Csehy József K.-nak: Lev. VIII, 297; 1814. Ungvár- németi Tóth László K.-nak: Lev. XI, 266; 1816 Retzer József K.-nak: Lev. XIV, 212). Ugyanakkor Dessewffy József úgy nyilatkozott, hogy ha Kazinczy még egy-két olyan munkát fordít, mint a Szívképző regék, akkor „készen áll a' Magyaroknál a' szép társaságnak a nyelve" (1811. Dessewffy József K.-nak: Lev. IX, 38). De Szemere Pál talán még ennél is tovább ment: úgy ítélte meg, hogy a Szívképző regék az első komolyabb lépést jelentik abban az irányban, „hogy a' beszéd nyelvétől az 462
