Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók

ma lényege pedig az, hogy mi van a két szilárd valóság között mint közbülső: az egyik szilárd, sőt abszolút valóság hitünk szerint: Isten, a tiszta immenzitás (^mérhetetlenség) létmódjában. A másik a tér-idő dimenziós világ. A közbülső szerintünk az a láthatatlan, de hullámjelenségeiben mérhető, magasabb dimenziójú létszféra, amely teremtett létforma s amely mintegy emeletes ház hasonlatában érzékelteti számunkra a teremtést. Mi a földszinten vagyunk, annak dimenzióiban.

Ha tehát keresztény hitünk egyértelmű tanítása szerint Isten „mennyet és földet", „láthatót és láthatatlant" teremtett, akkor újra le kell szögezni, hogy a „láthatatlan tartomány" meglehetősen mostoha elbánásban részesül a teológiai kutatás részéről, holott a mai ember erre kíváncsi. Pontosabban arra, hogy milyen létszférába helyezhető el mindez. Nem véletlen, hogy Schütz Antal olyan különös kifejezést használ erre, mint „a másvilág topográfiája" (Dogmatika II. 696.), Gál Ferenc pedig Con- gart idézi, aki szerint a régi szerzők „a túlvilág természetrajzáról beszélnek" (Az idő az örökkévalóságban, 22.). Csakhogy ezt a rejtélyes fogalmat ma is el kell helyezni egy olyan valóságszférában, amely mintegy biztosítja a megfelelő színpadot annak a bizonyos harmadik felvonásnak, mely az eszkatológia kereteibe tartozik. Az embereket ez érdekli, és ez teljesen érthető. Hiszen nagykorú kereszténynek lenni azt jelenti, hogy ő a katekizmus kérdéseit a tudományosan megalapozott világkép kereteihez törekszik igazítani. S ha jogosan megállapítjuk, hogy a túlvilág nem „hely", hanem „állapot", akkor aligha lehet megérteni, miért vált divatossá a mai nyugati teológiában az a stílus, amely a „hely" szót kifejezetten az állapotszerűség kereteiben is alkalmazza, jóllehet analóg módon (pl. a lelkiismeret „helye" a tudattalanban).

Logikus a megállapítás: a „hely" fogalma tér-idő dimenziós világunk tetszőlegesen felvett koordináta-rendszerén belül kap relativitás-elméleti értelmet. Ami azon túl van, „ott" már nem alkalmazható, legfeljebb analóg módon. A túlvilág fogalmának jelenlegi megközelítése az új természettudományos világkép oldaláról mégis mindenképpen szükséges. Teljes következetességgel kell fölszámolni azokat a túlhaladott világképeket, melyek a túlvilágot a szilárd égi mennyezet fölé helyezték, a poklot a Föld izzó középpontjába (Dante), vagy az egész újkori mechanisztikus világképet, mely egyszerűen nem adott „helyet" a láthatatlan valóság számára.

321