Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók

tárgymutatóiban. Schütz Antal rendszeresen a „másvilág"“ szót használja „Az örökkévalóság" c. kötetében is, ami szintén nem kielégítő, mert ilyen esetben az egyéb elnevezések használata mindenképpen szükséges. Ma a „túlvilág" szó használatosabb, mert a „másvilág" szó esetében a kozmosz esetleges más világaira gondolunk. Ezt alkalmazza már — teljes joggal — Gál Ferenc is az „Idő az örökkévalóságban"

c. ill. „Az örök élet reménye" c. könyvében. Füa Béla mindkét szót használja s a platoni hasonlatot tovább vive így ír: „Az örök élet valósága úgy jelenik meg előttünk, mint más-világ, mint túl-világ, hozzá viszonyítva a jelen világ árnyék-világnak, ideiglenesnek tűnik" (A kegyelem beteljesedése, 196.).

Gál Ferenc a mai teológiai szemléletében utal az ókori és középkori világképből adódó elképzelések naivitására. Idézi Szent Ágostont, akinek gondolata ebben is előre mutat, amikor a túlvilágot úgy „helyezi el" a tapasztalati világunk fölötti létszférában, hogy abban szerinte „maga Isten lesz a helyünk". Mégis felemás a nagyszerű gondolat, mert éppen arról van szó, hogy az Isten által teremtett valóság láthatatlan szférája a miénknél alapvetőbb és hatalmasabb. A jelen tanulmány folyton erre az alaptézisre tér vissza. A mai megközelítés útját jelöli ki egyedül járható módon Gál Ferenc, amikor a modern fizika fogalmait veszi alapul. Igaza van, amikor Garrigou-Lagrange-zsal állítja: a mai nemzedéknek ez többet mond (Idő az örökkévalóságban, 13.). Keresi tehát — mint a nyugati teológusok is — a modem világkép és a teológia összefüggését, és lerögzíti a számunkra olyannyira fontos megállapítást: „A létezés formája tehát nem szükségszerűen a három dimenziós anyag képe" (i. m. 12.). Ha az időt mint „mozgó és változó teret" negyedik dimenziónak vesszük (a mozgásban ez is érzékelhető!), akkor igazában világunkat Minkovski nyomán négy dimenziósnak vesszük. A túlvilág megközelítése tehát már csak ezen az úton történhetik a mai ember számára. Ezt vallja egyébként Előd István is dogmatikájában, többször is jelezve, hogy az eszkatológia, ill. az angyalok szférája „nem fér bele a tér három dimenziójába", továbbá, hogy „fölötte van az evilági dimenzióknak" (Katolikus dogmatika, 695.). Fila Béla jó érzékkel még a „túlvilág erőterét" is említi (i. m. 196.). A túlvilág szerinte a valóságnak „ama dimenzióját jelenti, amely lehetővé teszi a tér-időbeli, közvetlen tapasztalható véges világunkat és annak beteljesülésére utal" (i. m. 197.). Ez tehát a mai megközelítési mód a dogmatikában is. A problé320