Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Fila Béla: Teológus az Egyházban
A magyar egyház létkérdése az új helyzetben az volt, hogy a lelkipásztorok, a teológusok ápolják a hiteles tant és a lelkiséget, és korszerű teológiai műveltséget fejlesszenek ki. Gál Ferenc szerint csak akkor maradhat meg a magyar egyház, ha kiderül szellemi-erkölcsi fölénye és életképessége. A teológiai képzés elsőrendű feladata az lett, hogy olyan teológiai tudást, lelkiséget adjon, amely képessé tesz a közösség vallási életének vezetésére. Gál Ferenc élete nagyobbik részét a teológusok képzésére szentelte. Tudta, hogy csak akkor tudják a teológusok ébren tartani a vallási életet, ha elmélyednek a kinyilatkoztatott igazságban. Megalapozott teológiai tudást csak olyan dogmatika nyújthat, amely Szentírás-magyarázaton alapul. Az ilyen teológia képes a vallásos életet hitelesen, életszerűen bemutatni, és képes igazolni azt, hogy az ember csak az örök élet reményében találhat önmagára, és a földi értékeket is csak ebben a távlatban munkálhatja. A teológus feladata volt annak tisztázása, hogy mi tartozik küldetésünk lényegéhez, és mi az, amit az idők folyamán magunkra szedtünk mint kiváltságos, vagy fölösleges terhet és cicomát. Védekezéssel próbálták a XX. század elején a teológusok a múlt értékeit megőrizni. Lassan az új helyzetben már nemcsak védekezni kellett, hanem olyan szintézisről kellett gondolkodni, amelyben a hit, a tudomány, a természet és természetfölötti is megtalálhatja a maga helyét. Gál Ferenc úgy látja, hogy a század első felében túl erős volt a lelkipásztorkodásban a moralizáló hajlam, az aszketikus és elmélkedő könyvek túlsúlyban voltak. Napjainkban a Szentírás és a hagyomány egészét is figyelembe kell venni, mert a felvetődő kérdések megkövetelik a Szentírás és a teológia mélyebb ismeretét. Az 50-es évektől kezdve a külföldi teológiai irodalomban ez a változás már beállt, a magyar teológusok is hamar csatlakoztak ehhez a szemlélethez. Sajátos módon a magyar teológia mindig is erősen gyakorlati beállítottságú volt, arra törekedett, hogy a hívőkbe erőt öntsön, a kegyelmi életet fenntartsa. Kimondott elméleti vagy erősen vitatott kérdések, problémák erre a feladatra nem voltak alkalmasak. Ezt a magyar teológia nem is igen vette figyelembe. Az 50- es évek végén már látni lehetett a fejlődés irányát. A teológusnak fel kell venni a versenyt a mai élet elméleti és gyakorlati kérdéseivel, és az örök igazságokat a mai helyzethez alkalmazva kell kifejteni. Előtérbe kerültek a biblikus, a liturgikus, a lelkipásztori szempontok, a hitigazságok értelmezésénél is ezek voltak az irányítók. A lelkiséget pedig a 16
