Domonkos György (ford.): A családok lelki gondozása - Studia Theologica Budapestinensia 11. (1994)

I. A házasság és a család evangéliuma

A családról alkotott új felfogások; a család törékenysége, magánjellege és elszigetelődése.

A fentieken túl, mint már említettük, gyakran magát a család fogalmát vitatják vagy torzítják el. Úgy állítják be, mintha annak nem feltétlenül házasságon kellene alapulnia. Amikor törvényi elismerést kémek a házasságon kívüli együttélések számára, akkor ez utóbbiakat egyenrangúvá kívánják tenni a családi közösségekkel. Kísérletet tesznek olyan házaspári modellek elismertetésére, ahol a szülők közötti nembeli eltérés lényegtelen, sőt nem is szükséges.

Azt sem szabad elfelednünk, hogy a család mennyire törékeny, elszigetelt és a magánszférába visszaszorított helyzetben van jelenleg annak ellenére, hogy a családi közösség változatlanul tovább él. A család változatlanul értéknek számít, sokan választják maguk számára és fontos szerepet tulajdonítanak neki. Ugyanakkor a családot a társadalmon kívülinek vagy éppen avval szembenállónak tartják, mivel más célokat követ és más dinamizmusok mozgatják. A család, mert egyre inkább „magánügyként" kezelik, abba a veszélybe sodródik, hogy szem elől téveszti saját intézményének identitását. Mialatt a társadalom részéről folyamatos nyomásnak van kitéve, elszigetelődik és feladatainak ellátásában magára marad.

A fiatalok magatartásának összetett és kétértelmű volta

A jelenlegi helyzet kétértelmű volta még világosabban áll előttünk, ha alaposan szemügyre vesszük korunk fiatalságának viselkedését, kérdéseit és várakozását. A fiatalok létértelmezése ugyanis a házasság és a család tekintetében állandóan értékek és nem-értékek, a keresés és az elutasítás között hányódik. Ez az életértelmezés, amelyet kétértelműség és szubjektivizmus jellemez, olykor éppen pozitív családmodellre irányulna, ám ezt a fiataloknak sokszor nem sikerül elérni. Azt sem lehet kizárni, hogy ez az életértelmezés, bár hiányzik belőle a remény, valahol mégis kérést tartalmaz a maga ellentmondásos módján, hogy a tanúságtétel és a figyelem révén segítségére siessenek.

Különösképpen jellemző a fiatalságra napjainkban (és ez az egyes ember megismételhetetlen egyediségének és ebből következőleg a pillanat és a partikuláris tapasztalat szubjektivitásának túlhangsúlyozásából ered), hogy mindinkább csökken benne a bármihez való odatarto- zás érzése, szem elől téveszti az intézményes dolgok értékét és értel13