Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Bozóky Pál Gerő: Szent István jeruzsálemi alapítványairól

Bozsóky Pál Gero

kig élt még Bizáncban, de sokrétű elfoglaltsága miatt a Szent Sírt nem látogatta meg. Amikor 1172. május 4-én magyar királlyá választották, még kevesebb ideje maradt tervbe vett zarándoklatára. A jeru- zsálemi utat így örökségül fiára, Endrére hagyta. (93)

Húsz évvel később, 1187. július 5-én, a Tibériás tó közelében, a hattini csatamezőn Salah-ed-Din szultán döntő győzelmet aratott a keresztény seregeken. Szeptember 17-én körülzárta Jeruzsálemet és pár hetes ostrom után a város megnyitotta kapuit. A győztes szultán október 2-án vonult be a szent városba, melynek lakói súlyos pénz- váltság ellenében engedélyt kaptak a szabad elvonulásra. A szultán ahhoz is hozzájárult, hogy a gazdagok fizethessenek a szegényekért. Ekkor hagyták el Jeruzsálemet a latin kolostorok szerzetesei és szerzetesnői, és Antiochia felé menekültek. Néhányan itt telepedtek le, mások később Akkonban találtak otthonra, de többségük visszatért európai hazájába. (94)

A főbb keresztény szentélyeket, a Szent Sír Bazilikát és a főbb templomokat a szultán meghagyta a keresztények kezén, de a kolostorokat és zarándokházakat lefoglalta. Az ispotályosok hatalmas épületkomplexumából egy részt meghagyott a keresztény betegek és zarándokok gondozására, de a többi részben muzulmán iskolát és zarándokházat rendezett be. (95)

1218-ban,//. Endre hadjárata után, Melek-el-Adel szultán és fia, Muazzan Issa elrendelték az összes keresztény intézmények és szentélyek lerombolását, hogy a nyugati keresztény uralkodóknak semmi okuk ne legyen többé hadjáratot vezetni Palesztinába. A Szent Sír Bazilikát is csak az menti meg a végső pusztulástól, hogy isteni büntetéstől félve senki nem merte falait lerontani. (96) Mellette a görög és más keleti származású szerzetesek maradtak; erősen lecsökken tett számban. A városon kívül és a vidéki szentélyek romjai között azonban továbbra is békén hagyták a muzulmámok a latin remetéket. (97)

Eme rombolások után Jeruzsálem városa mégjobban megerősödött muzulmán jellegében, annál is inkább, mert e korban a két köz- tiszteletben lévő szentélyhez, az El Aksa és Omár kalifa nevét viselő mecsethez a muzulmán zarándokok nagy számban érkeztek minden esztendőben.

54