Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Bozóky Pál Gerő: Szent István jeruzsálemi alapítványairól
Szent István király jeruzsálemi alapítványairól a szent város. Kolostor építésről, restaurálásról szó sem lehetett, hiszen a már meglévők működtetése is nagy nehézségekbe ütközött, mint rövidesen látni fogjuk. így Szent István ki maradt volna a munkából, hiszen 1038-ban meghalt. Dom Benedicto Gariador (79) a palesztinai bencés kolostorokról szóló művében de Vogüé álláspontját fogadná el szívesebben a fennmaradt nyugati, főképpen bencés forrásokra támaszkodva. Könyvében azonban sem a görögforrásokat, sem a Szentföld katona-politikai változásait nem veszi eléggé figyelembe. L. H. Vincent — F. M. Abel (80) és Bamabé Meistermann (81) többször is idézik Szent István jelentős adományait, és hangsúlyozzák, hogy a három keresztény létesítmény (a Szent Sír Bazilika és a két kolostor) egy időben lett újjáépítve. Abban is megegyeznek, hogy a korabeli krónikák a bőkezű adakozók közül egyedül Szent Istvánt említik meg név szerint. Mind a kettő megállapítja azt is, hogy a Szent Sír Bazilikát csak 1048-ban szentelték fel újra, mert 1038 után a külföldi támogatás megcsappant, kevés lett a pénz a munka folytatására és ezért húzódott így el a munka befejezése. Ez szintén Szent István szerepének jelentőségére vall. Leopold Dresseure (82) csak röviden említi meg, hogy Szent István király a jeruzsálemi keresztény szentélyek és intézmények restaurálásának előmozdítója és támogatója volt. Előadásából kitetszik, hogy ez a restaurálás mindenképpen befejeződött a Szent Sír Bazilika 1048-as felszentelésével. Az itt felsorolt történészek egyike sem szól új épületekről, tehát kimondottan új alapítások létesítéséről, de mind azt hangsúlyozza, hogy a régi szentélyek és intézmények restaurálásáról, romjaikból való felemeléséről van szó. Szent István alapítványait tehát ebben a restaurálási munkában való tevékeny és igen lényeges részvételnek kell tekintenünk. J. F. Michaud (83) és René Grousset (84) a keresztes hadjáratok neves történészei elég röviden tárgyalják ezeket a restaurálási munkákat, mert figyelmüket még a szeldzsuk török hódításai kötik le, megemlítve, hogy a Szentföld új urai a keresztényeket — benszülöt- teket és zarándokokat — müyen kegyetlen bánásmódban részesítették. Az üldözöttek és elnyomottak segélykiáltásait végül meghallották nyugaton is, s az így kialakult politikai helyzetben és hangulatban 49
