Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Bozóky Pál Gerő: Szent István jeruzsálemi alapítványairól
Bozsóky Pál Gero Konrád császár római megkoronáztatása után, nagy politikai tervei támogatására szerette volna maga mellett tudni a bizánci ház támogatását is, ezért tervbe vette Henrik nevű fia — a későbbi III. Henrik császár — számára egy bizánci hercegnő kezét elnyerni. Az így tervezett bizánci szövetséggel azonban az ellenségnek tekintett Magyarország hátában a saját politikája elősegítésére szerzett volna támaszt. A leánykéréssel kapcsolatos tárgyalások vezetésére Wemer strassburgi püspököt kérte fel, aki meg is jelent a magyar határon és magát, valamint fényes kíséretét, Jeruzsálembe tartó zarándok- csapatnak mutatta be. Szent István azonban megtudta, hogy a fényes kíséret úticélja Bizánc, és jellege politikai, amiért is az átvonulást nem engedélyezte. Werner püspök csak nagy kerülővel ért Bizáncba, és az út úgy megviselte, hogy már a tárgyalások elején meghalt. Kon - rád tervei így kútba estek. Konrád haragjában felrúgta a tényleges békét és a magyar határon újra megkezdődtek a határvillongások, amelyek végül is háborúhoz vezettek... 1028-ban Poitiers és Limoges püspökei nyitották meg a zarándoklatok sorozatát. Őket követte a neves Foulques Nerra, Anjou grófja, ugyancsak népes kísérettel. 1035-ben a hírhedt normandiai herceg, Ördög Róbert, „miután összegyűjtötte az alapítványokra és ajándékozásra szánt aranyat és ezüstöt, alattvalóinak jelentős seregétől kísérve” indult a szentföldi útra, hogy a reá kimért súlyos vezeklést teljes egészében teljesítse. Már hazatérőben volt, amikor „lélekben tisztára mosakodva” Niceá- ban meghalt. A korabeli zarándokok listáját vizsgálva — amelyből csak a legjelentősebbet említjük meg — Richard apát nevét szeretnénk kiemelni. Ő kétszer utazott át Magyarországon: 1027-ben és 1035-ben, a második esetben vele volt a trieri Szent Márton monostor apátja, a jeles Ebervin is. E második út során ismerkedhetett meg Szent Gellérttel. (49) Gellért bizonyára örült e találkozásnak. Az átlagosnál jobban képzett Ebervin és Richard apátokkal hosszú és mély teológiai beszélgetésbe kezdhetett „istenes dolgokról”, amire a szintén nagy műveltségű Gellértnek a magyarok közt aligha lehetett alkalma. De szegről-végről kikérdezhette társait a Szentföldről is, ahová Gellért is elindult, de soha el nem jutott, mert közben, 1025 körül elfogadta a 38
