Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Vizkelety András: Szent István képének alakulása a középkori és barokk irodalomban
Vizkelety András ideálok közötti eltérés talán valóban nyomasztotta magát Istvánt is, mint ahogyan a legendákban is találunk erre vonatkozó indiciumo- kat. Ne feledjük, hogy Odüó cluny és Bemo reichenaui apáttól is kapott levelet. Reichenau kimondottan törekedett a vallásos reform szellemének a kolostorfalakon túli megvalósítására és szerepe volt az imént említett népnyelvi (német) ájtatossági irodalom kialakulásában. Már ebben a korai példában is megnyilvánul tehát az az ellentmondásos szituáció, ami végigkíséri történelmünket, és amire a reneszánsszal kapcsolatosan Klaniczay Tibor hívta fel a figyelmet: különböző politikai, társadalmi, kultúrális feladatok elvégzése Magyarországon akkor válik aktuálissá, amikor más országok — ezek elvégez- tével — már új problémákkal foglalkoznak, amelynek hatása alól hazánk sem vonhatja ki magát. A „régi” és az „új” feladatokat jelentő erők és hatások interferenciája adja meg a magyar társadalmi, kultúrális fejlődés egyik sajátosságát. A keresztény Európa Szent Istvánról való ismereteit a Hartvik- legendából és a krónikából, elsősorban a nyomtatott Thuróczi- krónikából merítette. (8) Az a német nyelvű változat is, ami a XV. század második felében a „Szentek Élete” (Leben der Heiligen, vagy un. Vencel-passionale) című gyűjtemény kézirataiba helyenként belekerült, a Hartvik-féle szöveget kivonatolta, csakhogy szinte teljesen kiemelte magyar történelmi vonatkozásaiból. Legkorábbi ismert kézirata 1471 -bői való, így az első nemzeti, azaz nem latin nyelvű István- legendát ez képviseli. (9) Az Érdy-kódex magyar változata vagy fél évszázaddal későbbi. Surius is nagy legendáriumának 1576-os kiadásába Hartvik szövegét vette fel, csak hozzáigazította a humanista latin stílus-ideálhoz, már az ugyanazon erények eltérő elnevezésében is. Ez a számos kiadást megért gyűjtemény lett Európában évszázadokra a szentek tiszteletének fő szövegforrása. (10) A XII. századtók kezdve kialakult officium szövegeknek is a Hart - vik- legenda volt az ihletője. (11) Egy-egy új tipológiai párhuzam azonban innen ered (pl. István az erőskezű, pogányokat leverő Józsue típusa), amelyeket azután főleg a barokk kori prédikációk használtak fel. Más jellegű, a középkori „theologia speculativa” módszerét felhasználó Szent István-kultuszról tanúskodik az a hét, a XIII. században, vagy 1300 körül készült prédikáció, amelyet három kódex őrzött meg. ( 12) Közülük kettő az utóbbi évek felfedezése. ( 13) Mindhárom 292
