Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Vizkelety András: Szent István képének alakulása a középkori és barokk irodalomban
Szent István képének alakulása kézirat illetve beszédgyűjtemény dominikánus eredetű, a rend jól képzett teológusai által, felső tanulmányokat folytató klerikusok számára, azaz közvetlen pasztorációs céllal írott szermókat tartalmaznak. Szerzőik nem azon igyekeztek, hogy széles körben követhető, életszentségre nevelő példaképet állítsanak a hívek elő, hanem a tudományos absztrakciós és asszociációs készség alkalmazásával olyan szent uralkodó típusát, típus-variációit bontsák ki a témául választott bibliai idézetből, aki a XIII. századi „modern” Királytükrökben (Speculum principium) kimunkált ideális fejedelemnek (legislator, doctor, apostolus) felelt meg és a legenda életrajzi anyagával bármikor kibővíthető, aktualizálható volt. A modern értelemben vett történeti, bibliográfiai hűség alapvetően nem érdekelte a sermók szerzőit. Szent István emlékezetének a világi oldalról befolyásolt ápolása is új vonásokkal gazdagodott még a középkor folyamán. Mátyás udvarában a magyar történelem két új bemutatóra is talált. Pietro Ransa- no rövid, „indices”-ekbe szerkesztett történelmi összefoglalása (14) csak a humanista fejedelmek néhány ideális tulajdonságával stilizálta István képét: Az első király „humanitas”-a eredményezte, hogy mindenkire kedves, kedvelt és kellemes (carus, amoenus, jocundus) benyomást tett; viselkedésének „elegantia”-ját is mindenki megcsodálta. Nála átfogóbban dolgozta át a magyar történelmet Mátyás udvari történetírója, Antonio Bonfini.( 15) A korábbi krónika-redakci- ókon és a közkézen forgó Hartvik-legendán kívül felhasználta a Szent Imre- legendát is, amit eddig profán írásmű nem tett. Az István közbenjárására történt csodákat is említi, amelyeket Ransano kihagyott. De a műveltségi eszméjének megfelelő hangsúly áthelyezésében is továbbmegy, mint Ransano. István „pietas”-át azzal illusztrálja, hogy atyjának nagy pompával megült temetést rendezett. Hogy a „rex iustus” ideáljának megfelelhessen, István nemcsak a szent könyveket tanulmányozta, hanem a tudósokkal is gyakorta társalkodón, tanácsukat kérte és famíliája tagjaiként kezelte őket. Bonfini természetesen elég éleslátással rendelkezett ahhoz, hogy az előző krónikakompozíció ellentámadásait észrevegye, de nem is respektálta annyi - ra forrásait, hogy ezek áthidalására helyenként kísérletet tegyen. Hogy a jámbor, jótékony és a kegyetlen, ármányos Gizella közötti ellentétet feloldja, megkockáztatta a feltevést: Istvánnak egymás után két azonos nevű felesége volt. 293
