Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?

Solymosi László

77. Josef Andreas Jungmann: Missarum Sollemnia. Eine gene - tische Erklärung der römischen Messe. Vierte, ergänzte Auflage. II. Wien, 1958.39-40, Radó: Enchiridion H, 1386- 1389, Uő.: Libri Liturgici, 69, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. I-II. Bp. 1977. El, 306-335.

78.0MOlv.70.

79. PRT X, 505, Reg. Varad. Nr. 328.

80. PRT 1,601, HazaiOkm. V, 32, Fejér VII/1,263.

81. HazaiOkm. V, 3. A torló családja ebben az esetben jogilag vált ketté. Ritkán ennél kedvezőtlenebb családmegosztás is előfordult. Amikor Pált ura a szentjánosi monostor torlójává tette, felesége és leánya a rokonságra maradt. Jó néhány év telt el így, míg Pál pénzért megváltotta, s a rokonság szabaddá tette őket. Reg. Varad. Nr. 364.

82. A százdi apátság torlója két kepe gabonát és egy tyúkot, a besenyői egyház torlója pedig szolgai állapot szerint (juxta conditionem servilem) két köböl gabonát és egy tyúkot adott a papnak. (Minden bizonnyal megközelítően azonos mennyiségű teherről volt szó.) Wenzel 1,27, Reg. Varad. Nr. 352, vö. Mon. Vespr. 1,23-24.

83. Závodszky: Törvények, 205.

84. A felszolgálásra egyetlen analóg adat alapján következtethetünk. A győri székeskáptalan 1250-ben felszabadította Csépán nevű petlendi szőlőművesét. Aranyszabadságával jól megfért a tisztes kötelezettség, hogy Karácsonykor, az Úr mennybementeiének a napján és Szűz Mária, a székes- egyház védőszentje, ünnepein ételt és italt szolgáljon fel a kanonokok refektóriumbeli közös étkezésén. Wenzel II, 219.

85. A harangozok esetében 1269-ben előfordult, hogy szakrális kötelezettségüket pénzzel megváltották. PRT X, 530- 531. Vö. Solymosi László: Harangozó nevű települések a középkori Magyarországon. In: A Dunántúl településtörténete. VII. Szerk. Somfai Balázs. [Veszprém, 1989.] 288-289, Uő.: Glöckner (Harangozok) und Siedlungen mit Harango262