Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?
Hozott-e törvényt Szent István a torlókról? archaikus torlói szolgálatot követelje meg a gazdátlan telekre ültetett utódtól. (89) A torló réteg a tatárjárás után kellő utánpótlás híján fokozatosan elsorvadt, majd a 14. század első felében megszűnt létezni. Ez a sajátos társadalmi réteg zömében kihalt, legfeljebb kis töredékéről tételezhető fel, hogy miután kötelezettségének sajátos rendeltetése idővel elmosódott, s esetleg megváltozott, sajátos nevét vesztve beépült a 13-14. században kiformálódott jogilag egységes jobbágyságba. (90) A torló réteg kialakulása elválaszthatatlan szinonim elnevezésének, a dusnok szónak az eredetétől. Itt nem pusztán nyelvészeti kérdésről, hanem jóval többről van szó, mert egy-egy terminus átvételét a leegyszerűsítő felfogás gyakran az általa jelölt jogintézmény átültetésével azonosítja. Az sohasem volt vitás, hogy a dusnok a magyar nyelvben szláv jövevényszó. De a közelebbi nyelvi hovatartozást illetően már eltérő nézetek alakultak ki. Ásbóth Oszkár a múlt század végén ószlovénből átvett egyházi kifejezések közé sorolta a magyar dusnok szót. (91 ) Ezzel szemben a század elején Melich János alapozta meg azt a ma is uralkodó nézetet, miszerint a magyar dusnok köznév a cseh nyelvből származik. (92) A szlovák MatuS Kucera viszont magyar- és csehországi források alapján a magyar nyelvészek és a cseh történészek felfogásával szemben úgy véli, hogy ez a szláv szó “a nagy-moráviai kereszténység tipikus fogalma” és “a nagy-moráviai irodalmi szláv nyelv szókincsébe”, nem pedig a cseh kifejezések sorába tartozik. (93) A három nézet közül a cseh eredeztetésnek van némi alapja. A 13. századi csehországi oklevelek bizonyos egyházi szolgálónépeket duS- níknak hívtak, s 1226-tól kezdődően hat Dusníky nevű helység is létezett az országban. (94) A fogalmat nyilván korábban is ismerték, mivel latin megfelelőjét, az animator, proanimatus kifejezéseket valószínűleg már all. század derekától kezdve használták. (95) A magyarországihoz képest szegényes és felettébb szűkszavú csehországi források annyit árulnak el róluk, hogy egyháznak adományozott személyek, akiknek földje, ha leszármazottjuk nincsen, az egyházra háramlik. Két oklevélben háromszor kötelezettségüket is feljegyezték. Az egyik 12. századi proanimatus évi 12 dénárt fizetett és robotot teljesített: évente két-két napon szénakaszálást és aratást végzett, míg a másik mindössze hat dénárt adott az egyházi földesuraságnak. A pénzfizetés időpontja mindkét alkalommal Szent Márton napjára 245
