Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Mezey László †: Gellért-problémák
Gellért-problémák gyár spiritualitás története egyik alapvetéseként méltatni. 17. A források rövid ismertetése, értékelése vetette fel Gellért püspök életének és művének jobb, teljesebb megismerése érdekében megoldandó problémák sorát. Mostmár e problémák ismeretében, a biztosabb, pontosabb megállapításokat a problémák megoldása után remélve, jelenlegi tudásunkat — többnyire feltételesen fogalmazva — a következőkben foglalom össze. Gellért a 980 körüli évek valamelyikében és Velencében született, későbbi hagyomány szerint a Sagredo családból. Talán már gyermekkorában, a nem sokkal előbb alapított velencei Szent György (San Giorgio Maggiore) bencés apátságba lépett. San Giorgio bencései és alapítójuk Szent Romuáld közötti barátság révén nem állhatták távol az utóbbi által kezdeményezett új remete-bencés irányzat szellemétől sem. Gellért nevelése is e szellemben folyhatott. Mint fiatal szerzetes megfordult Galliában (Saint Michel de Cuxa) és esetleg a kaláb- riai Rossano görög kolostorában. így megismerkedhetett Pseudo- Dionysius műveivel, és valamennyire a görög misztikus teológiával. Ez ismerkedés következményeképpen a kontemplációra hajló, az artes- ben viszont csak közepesen járatos szerzetesből inkább a leki élet mestere lett, mint teológus (a szót főként a mai „szaktudós” értelemben véve). A szentföldi zarándoklás gondolata is Romuáld környezetéből juthatott el hozzá (Szent Gaudentius). Tengeri vihar elől valószínűleg Ossero szigetén keresett menedéket, és az ottani Szent Márton kolostor apátja „Rasina” (vagy „Raxinus”) ajánlotta Gellértnek a már Romuáld és feltehetően az észak-itáliai bencésség előtt általában kedves pannóniai missziót. Gellért tehát Pannóniába indult, és minden valószínűség szerint Pécs és Pécsvárad voltak első magyarországi állomásai. Innét jutott tovább Fehérvárra, majd talán Esztergomba, István király környezetébe. Itt járulhatott hozzá esetleg Imre hercegnek, ha nem is iskolai, de inkább lelki életre neveléséhez. A Bakonyban eltöltött remeteévek után a marosvári (csanádi) püspökség élére került. Egyházmegyéje szervezését nagy, valóban az apostolokat utánzó buzgósággal, és nem is sikertelenül végezte. Az István király halálát követő években bekövetkező zavarok között szigorúan csak lelkiismerete szavát követte, és az Isten ítélete szerinti becsületét tekintve csupán, szembeszállt a hatalmasokkal. Ezekben az években, talán a legutolsókban, dolgozott egyetlen megmaradt, de nem befejezett művén a Deliberation, a tüzes kemencébe vetett há225
