Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Mezey László †: Gellért-problémák
Mezey László rom zsidó ifjú éneke fölötti elmélkedésen. A magyar spiritualités alapvető fontosságú emléke ez a könyv, mely sajnálatos módon csak fogalmazatban, és abból készült, nehezen érthető másolatban ismeretes. A Deliberatio teszi igazán megismerhetővé Gellért lekiségét, életének végkimenetelére készülését, vértanúságát. A vértanúság, az utolsó hithirdetés, 1046. szeptember 24-én következett be: Fehérvárról a pesti révhez, a Lengyelországból hazatérő hercegek elő igyekvő Gellért püspököt lázadó pogány magyarok a révtől nem messze körülvették, a hegy Duna felőli sziklás oldala felé hurcolták, megkövezték, s a haldokló püspök szívét lándzsával átverték. Holttestét a Duna-partra dobták, arra a helyre (az Erzsébet híd és Rudas fürdő között), ahol szentté avatása után (1083) tiszteletére templomot építettek. Tetemét később Csanádra vitték, és az ottani Boldogasszony apátságban, a vele egy regulát követő szerzetesek közé temették. Ünnepén énekelte valamikor a magyar egyház ezt a már elfelejtett antifonát: „...a föld végső határairól hívta hozzánk az Úr Gellértet, hogy ezen a mi földünkön legyen zarándok és jövevény, a mennyei hazában pedig a szentek polgártársa és az Isten házanépéhez tartozó; ott, mint Istentől nekünk adott pátrónus, szüntelenül méltóz- tassék közbenjárni e szent népért és az összes hívekért.” 226
