Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Mezey László †: Gellért-problémák
Gellért-problémák fáradhatatlan munkát, teljes odaadást kívánó missziós terület a Maros- torkolattól az Al-Dunáig, a Vaskapuig húzódott. E nagy vidék magyarságának a keleti egyház közelsége és megelőző működése által még nehezebben megközelíthető lelkeknek az istváni egyház- és államalkotás számára való megnyerését remélhette az uralkodó, a minden jel szerint görögül is tudó, a görög teológiai gondolkodásban sem egészen járatlan Gellérttől. A Csanádi püspöki székben töltött idejéről forrásaink eléggé részletesen tájékoztatnak. Azt, hogy tényleg miként szervezte meg egyházmegyéjét, ha nem is szó szerinti szavahihetőséggel, legendáiban olvashatjuk. így bizonyos, hogy a hét Csanádi egyházmegyei főesperesség, mely a XTV. században már tényleg megvolt ez elnevezéssel, Gellért életében nem létezhetett. De, mert a magyar archidiaconatus (eredetileg archipresbyteratus) a megyei szervezetnek általában megfelel, a XI. századi előzményt annyiban magunk előtt látjuk, hogy hét urbsról olvasunk, ahonnan a vidéki egyházszervezés elindult. Az urbs alighanem a civitas szónak felelne meg, ami viszont a XI. század magyarországi latinságában a vármegyét jelöli. A hét bencés (meg a másik öt) neve, akik dunántúli, illetve zobori, akkor létező királyi apátságokból jöttek volna Gellért püspök segítségére, és akik az első „főesperesek” lettek volna, nem hiteles. A névanyag feltételezhető forrása viszont, meglehetős valószínűséggel jelölhető meg a Csanádi Szűz Mária apátság nekrológiumában, halottas könyvében. Ebben szerepelhettek szerzetesek olyan nevekel (és monostorokkal), mint aminőkkel a XTV. századi átdolgozó a Gellértet segítő bencéseket említi. Egy ilyen jellegű forrás használatát feltételezhetjük, ha maga a forrás (sem Csanádon, sem más helyen Magyar- országon) nem is maradt meg. 16. István király várakozásainak Gellért valóban megfelelt. Kitűnhetett ez már a király életének utolsó éveiben, melyek viszont az új püspökség életének első, kezdeti szakaszát képezik. De méginkább nagyra nőhetett az apostoli elszántság, küldetéstudat Gellértben, az István halálát követő zavaros, veszélyes évtizedben. A végkimenetelre való belső felkészülés, leginkább a püspök egyetlen megmaradt munkájából, a Deliberatióból olvasható ki. Gellértnek több elveszett, vagy lappangó müvéről tudunk. Ő maga említi a Zsidókhoz írt levél magyarázatát (Delit). 5,746-749);/lz isteni örökségről (De divino patrimonio) címen a János evangélium pro223
