Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Mezey László †: Gellért-problémák
Gellért-problémák továbbra is mondanunk, hogy a San Giorgio Maggioreban: bencés volt; hiszen a „cenobiták” dicséretét tőle magától halljuk (Delib. 1,205-215). Velence szülöttét születésétől (esetleg 980-tól) Magyar- országra érkezéséig ( 1020 körül) milyen hatások érhették, milyen hírek, események juthattak tudomására, melyek életének alakulását befolyásolhatták. E kérdésekre megbízható választ a legendákból nem kapunk, ezért a velencei szerzetes életet, közelebbről a Szent György apátságot körülvevő szellemi kömezetet, lelki kultúrát kell jobban megismerni. így tudjuk meg, hogy Gellért későbbi kolostorát 983- ban egy velencei patrícius, Giovanni Mauroceno alapította, aki egy ideig Szent Romuáld társaságában a keleti (francia és katalán) Pireneusokban élő remete bencéseknél tartózkodott (St. Michel de Cuxa és Ripoll). Romuáld az itáliai latin remete-szerzetes mozgalom elindítója, Gellért kolostorában és a fiatal remete számára nem volt ismeretlen. Annál kevésbé lehetett az, mert Velence és Ravenna („Illustris Ravenna” Delib. 4,474) közötti pereumi mocsarakban egy ideig Szent Adalberttel remetéskedett, vélhetőleg az utóbbinak Magyar- országra indulása előtt. Tudjuk továbbá, hogy Romuáld maga is elindult egy Magyarországba vezető térítő útra, de mert megbetegedett, el kellett állnia szándéka megvalósításától. Szerzetesei között azonban számosán folytatták útjukat országunkba, és itt sok és súlyos baj kiállása után, térítő — és bizonnyal — szerzetesi életet folytattak — esetleg a romuáldi tanítások szerint. 8. Ugyancsak Romuáld tanítványa volt egy Gaudentius nevű szerzetes, aki a Szentföldre zarándokolt. Miután a szent helyeket sorra bejárta, Ossero (Osor) szigetén telepedett le (a Quameroban), tehát Velencétől nem messze. Gaudentius, aki talán több, kis remetekolostort alapított, egyet Szent Márton tiszteletére, 1027. körül halt meg, minta sziget püspöke. Gellért nem érhette még el a harmincadik életévet, amikor az itáliai görög szerzetesség egyik legnagyobb alakja, rassanói Szent Nílus Kalábriából Róma környékére jött és ott, a ma is virágzó Grotta Ferrata görög apátságot alapította. Tudhatott arról is, hogy az aventinusi Szent Bonifác és Elek kolostorban, ahol Adalbert is egy ideig tartózkodott, görög és latin szerzetesek élnek együtt. Az említett tények segítségével legalább főbb vonásaiban rekonstruálható lesz az a monasztikus, szellemi miliő, amelyben Gellért élt, lelkisége formálódott, és életének alakulását meghatározó érdeklődése is a végleges irányt megtalálta. Ezek a vonások, mint látszik, a 217
