Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Mezey László †: Gellért-problémák
Mezey László Romuáld által újraformált, a remetéskedést rokonszenwel néző be- nediktinizmus; a Szentföld iránt feléledő érdeklődés; a magyar térítés, mint heroikus vállalkozás; a görög (kalábriai) szerzetes kultúra ismerete. Mindezek Gellért korában kimutatható jelenségek. Tisztázandó azonban, hogy mindezek külön-külön Gellért életére, gondolkodására miként hatottak? 9. A források egymáshoz viszonyítása azt az eredményt hozza, hogy az életrajzi elfogadhatóság, felhasználhatóság foka szerint bizonyos sorrendet állapíthatunk meg. Az első helyre kerül a Delibera - tio. Bőséges és folyamatos életrajz ugyan Gellért egyetlen művében — természetesen — nem található, de a vértanú püspök személyére vonatkozóan a könyvben különösen sok—mint említettem—a belső élet, a lelki alkat, egyéniség ismeretére vonatkozóan, vagy arra vonatkoztatható értékes saját közlés. Az ősi Vita Gerardi, ami elveszett, az őt felhasználó későbbi szövegek szerint a könyvet ismerte, mert az útbaigazító, feltevésünket lehetővé tevő egyes adatok és kifejezések csak a Deliberatióból származtathatók le. Ez alkalommal csak három példát hozok fel. A verses zsolozsma Gellért püspökké tételéről ezt mondja: „...tökéletes lesz, (de) alázatossá (is) válik — Templa... struit, sed perfectus, humilis cognoscitur...”. A Deliberatióban (Delib. 1,270-275), Gellért művében az apostolokat és követőiket, azaz utódaikat („apostoli,... sequaces eorum...”) nevezi így. Ezek viszont általában a tökéleteseket jelölik (generaliter omnes designant perfectos): „qui trino gradu in ecclesia incedunt arguendo, obsecrando, increpando”, ezek tehát „hármas lépéssel járnak az egyházban érvelve, kérlelve, korholva” (2Tim 4,1). És ez azért történik, hogy „minden ember tökéletes legyen az Isten házában”. A perfectus szó ilyen értelemben Gellért fő mesterétől, Pseudo- Dionysiustól kerülhetett Gellért szókincsébe. A „mennyei hierarchiáról” szóló művében az Ál-Aeropagita ott, ahol arról beszél, hogy az Isten munkatársakat választ magának, ezekről a munkatársakról, mint „szent módra tökéletesítettekről” (hierós telo- umenoi, sancte perfecti) esik szó (Ph. Chevalier, Dionysiaca II. 1935. 789 kk.). A gondolat és a megfelelő szó Gellért számára jól ismert volt. Feltűnt ez a művét ismerő, későbbi Csanádi szerzőnek, és a verses históriában az egyébként szokatlan jelentésváltozatot hordozó szót is felhasználta. 10. Ugyanezt kell mondani egy másik dionysosi kifejezésről, ami 218
