Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Mezey László †: Gellért-problémák
Mezey László elutasítás azonban nem minden, a legendával, a Gellért-irodalommal foglalkozónál azonos fokú. Míg ugyanis Csóka Lajos, Györffy György jóformán értéktelen XIV. századi koholmánynak tartja, óvatosabb kritikát ajánl R. F. Kaindl, C. A. Macartney, Madzsar I., Silagi G„ és Horváth János. Különösen ez utóbbi gondos, higgadt filológiai vizsgálódása óta tudjuk megkülönböztetni a Nagy Legendában a valóst és valótlant, az önkényes kitalálást, hozzáadást és a már elveszett forrásokra visszamenő értesülést. Már most meg kell említeni, hogy Horváth megállapításait általa még nem használt, csak újabban figyelembe vett források is támogatják. Az eltérő álláspontok ismeretében is megfogalmazható az általánosnak mondható nézet, hogy Gellért püspök életét nem a Nagy Legenda segítségével ismerhetjük meg a leghívebben. Elfogadhatósága e legendának azonos lesz a benne foglalt tényanyag, vagy inkább életrajzi részletek elfogadhatóságával. A nyilvánvaló történeti, kronológiai ellentmondások eléggé gyorsan előtűnnek. Nehezebben állapíthatók meg a mégis igazolható állítások, részletek. E munkában a többi forrás, amint ezeket fentebb felsoroltam, együtt lehet segítségünkre. 3. A Kisebb Legendában már Kaindl és Macartney is megállapította, hogy egy régebbi, teljesebb és első Vitá nak, életrajznak a kivonata. Úgy vélem, ma már azt is meg tudjuk mondani, hogy milyen célra történt a kivonatolás. A Legenda minor hat, Gellért életével foglalkozó fejezetet tartalmaz, ezeket követi a miraculumok, csodák leírása. A hat fejezet, a középkori zsolozsmarend szerint, az éjjeli zsolozsma (matutinum) két első részében (I. és II. nocturnus) olvasmányként szolgált. Az elveszett Gellérí-életrajznak tehát liturgikus célra készült kivonata a Kisebb Legenda. Bizonyítja ezt az a tény, hogy középkor végi, már nyomtatott magyarországi breviáriumokban (esztergomi, zágrábi, pálos, pannonhalmi) és a XIV. század végéről való kalocsai-bácsi kéziratos breviáriumban (OSzK Clmae 33.) e Kisebb Legenda még inkább rövidített változataival találkozunk. A terjedelemben mutatkozó különbség oka pedig az, hogy a teljes szöveg eredetileg az énekelt zsolozsmánál használt olvasmány-könyvben (lectionarium chori) foglalt helyet, míg a még rövidebb breviáriu- mi szövegek, magánhasználatra kiadott könyvek szükségletei szerint nyerték, szinte jelentéktelenre rövidített formájukat: az úgynevezett „breviarium camerale” e korabeli igényeit követi. (A Legenda minor és a breviáriumok összefüggéseit már Madzsar Imre is észrevette.) A liturgikus használat azonban a Kisebb Gellért-legenda tartalmának a 214
