Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Mezey László †: Gellért-problémák
Gellért-problémák Nagyobbénál előnyösebb értékelését nem csökkentette. Ugyanezért a „Minor”, a „Maior” ellenőrzésének továbbra is egyik megbízható eszköze marad. 4. Hasonlóképpen értékelhető Gellért középkori liturgikus tiszteletének terjedelmesebb és (bár a század eleje óta ki van adva G. M. Dreves, Analecta Hymnica medii aevi 45/a) kutatóink által eddig figyelembe nem vett forrása, a verses história, azaz zsolozsma. Az ismerkedés e forrással előzetes megállapításként annyit megenged, hogy a XIII. században keletkezett és olyan strófaszerkezetet (ún. caudatus) mutat, mint Szent István kis verses históriája az 1280-90. közötti évtizedből. Ez idő szerint csak egy XVII. századi másolatban ismert (Róma, Bibi. Casanatense); G. M. Dreves említett kiadásában csupán a verses antifónákat és responzóriumokat közli. De már az eddig napvilágra került részletek is világosan mutatják a verses históriának a Kisebb Legendából, vagy egy ehhez közel álló szövegből való leszármazását. A kevés esemény, amit Gellért életéből versbe foglal - hatónak tartottak, elfogadható életrajzi adatnak látszik, és egyik sem megy túl a Legenda minorban található, hitelesnek mondható értesüléseken. A kisebb Gellért-legendának a Nagyobbal szemben fennálló magasabb forrásértékét tehát a verses zsolozsma adatai is erősítik. 5. Az eddig említett források névtelenek voltak. A Mohács előtti évekből való egy, a szerző és a mecénás nevével ellátott Gellért-le - genda. A szerző Julius Simonis Siculus a. római egyetemen (Gymnasium Romanum) tanító humanista. Siculus, Kelemen szörényvári c. püspök, Csanádi segédpüspök, székesfehérvári kántor és kanonok támogatásával készítette el nem „barbár”, hanem a kor színvonalas humanista latinságával — mint ezt Kelemen püspök Bakócz Tamásnak írta — a korszerűnek tekintett Gellért-legendát. A legutóbbi évekig ismeretlen, bár Rómában 1519-ben nyomtatásban megjelent legenda felfedezésének érdeme Borsa Gedeont illeti. A legenda újból ismertté válása óta eltelt idő még kevés volt ahhoz, hogy az új Gellért- életrajzi forrás kielégítő vizsgálatát el lehetett volna végezni. A Sicu- lus-féle legenda „regényességben”, ennek következtében igen csekélyforrásérték dolgában a Nagyobb Legendához áll közel, ha ugyan ennél még nem megbízhatatlanabb. Nagyobbik részében Gellértnek, mint a velencei Sagredo család tagjának életével foglalkozik. A szent magyarországi dolgait nagyjából a Legenda maior előadása szerint meséli el. Mégis úgy vélem, hogy a középkori Gellért-irodalom egé215
