Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Mezey László †: Gellért-problémák
Doctor et apostol, Budapest 1994. Mezey László Gellért-problémák Egy jubileum és az alkalommal ünnepelt személy, inkább a magától értetődöttség jegyében szokott a közgondolkodásra hatni. Szent Gellért vértanú és püspök születésének ez évre megállapított, ezeréves megemlékezése is, az ünnepelt magától értetődő, problémákat fel sem tételező, történetileg dicsérő eszmefuttatást sugallna. De mégis azt hiszem, hogy az igazság olyan bajnoka, mint amilyen Gellért volt, inkább igényli a róla kialakult kép és a kutató elme, a még teljesebb igazság felé törekvése közötti ellentmondások—vagy szelídebben — eltérések felvetését, éppen az igaz ünneplés jogán. Mert az ellentmondások, vagy eltérő vélemények jelentik azokat a problémákat, amelyek Csanád első püspökének alakját — megoldásuk után — a valóságnak megfelelő tisztaságban fogják föltárni egykor. Legyen szabad ez alkalommal a Gellért-kép tisztultabb átformálásához, esetleg élesebbé tételéhez vezető út kijelölését elősegítő néhány kérdést felvetni. 1. A források. Gellért életét nem a néphagyomány őrizte meg számunkra. Amit róla eddig tudtunk, vagy ezután még talán meg fogunk tudni, írott forrásoknak köszönjük. Ezek a források eddig a következők voltak: a) Néhány sor Kézai Simon krónikájában (Xm. század); b) a XIV. századi krónikaszerkesztés (Képes Krónika) értesülései; c) Nagyobb Legenda (XU-XTV. század); d) a Kisebb Legenda (XI- XII. század). Ezekhez járultak újabban: e) Gellért verses zsolozsmája (XIII. század); f) Siculus Julius Simonis által szerkesztett Legenda (1519); g) Gellért megmaradt műve, a Deliberatio, amely a XVIII. század vége óta ismert volt; 1978- ban kritikai kiadása is megjelent, Batthyányi Ignác (1790) igen nehezen hozzáférhető és hibás kiadása után. 2. A források sorában a Nagyobb Legenda sokáig korlátlan hitelnek örvendett. Karácsonyi János mindmáig egyetlen életrajzi monográfiáját Gellért püspökről jórészt e legendára támaszkodva írta meg. Azóta a történészek és filológusok egész sora támadta a Nagyobb Legenda hitelességét, teljes elfogadhatóságát. A forrás használhatósága tekintetében valóban igen nagy óvatosság ajánlatos. Az 213
