Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
A Mária országa - eszme és Szent István Nagy-legenda szerzője valóban szól felajánlásról, de azt írja, hogy Szent István az országot Szűz Máriának ajánlotta fel, aminek már semmiféle egyházjogi jelentősége nem volt.” (2) Azért kellett ezt a mondatot idézni, mert sűrítve tartalmazza és jól megvilágítja, hogy milyen irányba vezethet a racionalistának mondott forráskritika is. Összeveti a két forráscsoportot, Szent István legendáit és VII. Gergely pápa levelezését. Ellentmondást talál bennük, mert a legenda Szűz Máriának való országfelajánlásról beszél, míg a pápa Szent Péternek való felajánlásról. A nem-katolikus szerző felfogásában fel sem merül, hogy a két gondolat a hit talaján nem mond egymásnak ellent. Szent Péter és utódai Krisztus földi helytartói, Szűz Mária viszont Krisztus édesanyja. Az igaz, hogy ez az utóbbi vonatkozás semmi egyházjogi kötelmet nem tartalmaz. De nem is érvényteleníti önmagában a Szent Péternek való felajánlás gondolatát. Abban a korban, amikor az egyházi és világi politikát egyaránt keresztények intézték, képtelenség lett volna ilyen érveléssel „kibújni” a római szentszék igénye elől. A pápa is, a magyar király is jól tudta, hogy az első magyar király a koronát Szent Péter utódától kapta, ezt nem lehetett és nem is lett volna értelme letagadni. Az is nyilvánvaló, hogy Gergely pápa utólagosan világi vonatkozásokat is bele kívánt foglalni ebbe a felajánlásba, ami eredetileg nem volt benne. Szent István fennmaradt oklevél- és törvényszövegei, valamint külföldi krónikások egykorú utalásai is bizonyítják, hogy már az első magyar király mindenfajra hűbéri függés nélkül uralkodott. Ezt az idézett szerző is bizonyítja, akivel még odáig is egyet érthetünk, hogy László és Kálmán, mint ezt ugyancsak egykorú források bizonyítják, a római székkel kapcsolatban is ragaszkodtak világi függetlenségükhöz. Ebből a szempontból még „jól is jöhetett” a legenda szövege, mely a Szűz Máriának való felajánlást tartalmazta. De mindebből azt következtetni, hogy akár László, akár Kálmán „parancsára”, tisztán politikai indokból „találta ki” az István- legenda szerzője és tulajdonította visszamenőleg Szent Istvánnak, minden adat nélkül, puszta hipotézis. A többi keresztény király nem fogadta megértéssel ezt a pápai törekvést, s bizonyára - ha lett volna nekik „másfajta” ország- felajánlás-hagyományuk - hivatkoztak volna rá, de ennek hiányában is meg tudták őrizni függetlenségüket és annak eszméjét. A hagyományt nem akkor „találják ki” - értéke éppen abban van, hogy régi hagyomány. Politikai érvként is, eredményesen csak régi hagyományt lehetett felhasználni. Ha Gergely pápa Salamonnak azt írja, 173
