Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
Dümmerth Dezső hogy „országod véneitől tudhatnád” a Szent Péternek való felajánlást, a Mária országa eszmét sem lehetett frissen „kitalálni”: ennek is Szent István életében kellett gyökereznie, az „ország vénei” előtt. Különben a hazugság lelepleződött volna. Ezek után idézzük, mit ír Istvánról és a szóban forgó eseményről a legrégibb forrás, a Nagy-legenda. — „Ez a férfiú hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete és dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még a Szűz mennybevitelének ünnepét is, tulajdonnevének hozzáadása nélkül, csa Királyné napjának emlegetik.” (3) Mit tehetünk akkor, ha a modernnek mondott, racionalista kutatás egyszerűen későbbi betoldásnak, ravasz diplomáciai cselnek, magyarul: hazugságnak minősíti az István királynak tulajdonított, legendabeli országfelajánlást? Nem tehetünk egyebet, minthogy magunk is igyekszünk vizsgálódni, és a folytonosan változó idő múlását is beleszámítva, igyekszünk mi is modernnek lenni: „még modernebbnek” - ha lehet így kifejezni. Ez a mi legújabb modernségünk abban áll, hogy - egyszerűen hiszünk a legendának. Igyekszünk mi is elhárítani magunktól minden befolyásoltságot, s elsősorban nem azért hiszünk, mert ezt régen is elhitték, mikor még nem létezett modem forráskritika. Tudjuk, hogy valóban újdonságnak számított a felvilágosodás kora, mikor a legendákat kezdték alaposan megrostálni, s rájöttek, hogy a középkori hívőt nem az a fajta realitás-igény jellemezte, mint az ipari forradalom kora után születő emberét. Túljutottak a szellemtörténet korszakán is, mikor még egyházi írók is minden legendában szereplő eseményt, rendkívüliséget „irodalmi motívum”-nak minősítettek. Hiszen bőségesen találni példát ilyen átvételekre, vándormotívumokra is. Ugyanígy találni példát célzatos, diplomáciai megfogalmazásokra, politikai érvelésekre, amelyek a középkorban sokszor összefonódtak a hittel, az egyházias gondolkodással. Álláspontunk azonban az, hogy ezen a teljes szkepszisbe vezető úton nem lehet a végtelenségig elmenni, és kellő indoklás nélkül nem lehet minden adatban kételkedni. Bár a kétkedés a logikai gondolkodás alapfeltétele, de a legendák adataira, 174
